Wieliczka (ejtsd: vjelicska), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye és bányaváros, termékeny vidéken, hegylejtő lábánál, vasút mellett, (1890) 6037 lak., bányásziskolával és hires sóbányákkal. A bánya legnagyobb hossza 4000, szélessége 1200 és mélysége 257 m. 11 helyen lehet a bányába lejutni, 2 helyen magából a városból; a Franziszek-lejáró 470 lépcsővel még III. Ágost idejéből való, a Danielowicz csak 78 m. mély; itt sodronykötélen ereszkednek le a látogatók. A hétemeletes bányahelyiségekben mindenféle folyosók vezetnek; a 16 földalatti tó közül kettőn csónakok járnak. A kamarák közül van 70 nagyobb; ezek egyikéből már legalább 1 millió q sót bányásztak. Több közülük sófaragványokkal (oszlopok, karos gyertyatartók, szobrok stb.) van díszítve, ami a bánya kivilágításánál pompás látványt nyujt. Különösen kiválik e tekintetben a két kápolna, a nagyszerü táncterem, a Ferenc császár hídja, a Kloszki (karosgyertyatartó-terem) és a Michatovice nevü terem. A bánya körülbelül 1000 munkást foglalkoztat, akik 1894-ben 28 416 t. kősót és 51 757 t. ipari sót bányásztak, összesen 3,5 millió frt értékben. A bánya megnyitásának ideje ismeretlen; de 1044. már föl volt tárva; régen Lengyelországhoz tartozott, 1772. megkapta Ausztria, 1809. Ausztria és Varsó nagyhercegség osztozkodtak rajta; 1814. pedig ismét Ausztria kizárólagos birtokává lett. V. ö. Hamm, W. u. Stassfurt, dir beiden grössten Steinsalzwerke Europa's (Unsere Zeit 1870).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.