Wiesner
Wiesner Gyula, osztrák botanikus, szül. a Brünn mellett fekvő Tschechenben 1838 jan. 20. A bécsi tudományegyetem fizikai és fiziologiai intézetében és a műegyetem kémiai műtermében szakjának, a fiziologiai növénytannak irányt szabva, 1861. a műegyetemen magán- és 1868. nyilvános tanárrá lett; 1870. a mariabrunni erdészeti akadémiára ment át, de már 1873. a bécsi tudományegyetemen a növény-anatomia és fiziologia tanszékét rendes minőségben foglalta el; de a műegyetem az áruismeretből 1880-ig adott elő. Fő munkássága a kisérletes növényfiziologia, kivált a fény növényélettani hatásainak földerítését célozza. A kereskedelmi árucikkek valódiságának kimutatásában megkapó eredményeket ért el. Főbb irodalmi munkái: Einleitung in die technische Mikroskopie (Bécs 1867); Die technisch verwendeten Gummiarten, Harze und Balsame (Erlangen 1869); Mikroskopische Untersuchungen (Stuttgart 1872); Die Rohstoffe des Pflanzenreichs (Lipcse 1873); Die Entstehung des Chlorophylls in der Pflanze (Bécs 1877); Die heliotropischen Erscheinungen im Pflanzenreich (2 rész, u. o. 1879-80); Das Bewegungsvermögen der Pflanzen (u. o. 1881); Elemente der wissenschaftlichen Botanik (3. kiad., u. o. 1891 óta); Die mikroskopische Untersuchung des Papiers (u. o. 1887); Organisation der vegetabilischen Zellwand (1886); Ombrophile und ombrophobe Pflanzen (Sitzungsb. d. Ak., Bécs 1893).
