Wiprecht,
Wiprecht, az idősb. Groitzsch gróf, középkori német oligárka; nagy uradalmakat szerzett az Altmarkban, melyekhez Jutta cseh hercegnővel kötött házassága útján másokat csatolt Szászországban. Később IV. Henriktől, kit Itáliába elkisért, Türingában szintén több uradalmat kapott. V. Henrik császárral ismételten ellenséges viszonyba jutott; 1113. Hoyer császári hadvezér által elfogatván, halálra itéltetett; csak fia mentette meg életét birtokai egy részének a feláldozásával, de maga a gróf továbbra őrizet alatt maradt. Midőn W. fiai Welfesholze mellett diadalt arattak, W. szabadságát és előbbi birtokait visszanyerte. Megh. 1124. mint szerzetes az általa alapított pegaui kolostorban. Nemsokára a W.-család férfiága kihalt és ekkor nagy kiterjedésü birtokai a wettini grófokra szállottak. V. ö. Schottgen, Historie des Grafen W. zu Groitzsch (Regensburg 1749); Flathe, W., v. Groitzsch (az Archiv für sächsische Gesch. 3. köt., 1864).
