Záh
Záh (és nem Zács v. Zach) Felicián, előkelő nógrádvármegyei nemes, Karancs-Ság földesura a Z.-nemzetségből. Előbb trencséni Csák Máté pártjához tartozott, de aztán I. Károly király hűségére tért. A király eleintén kedvezményekkel, előkelő állásokkal akarta őt lekötelezni, de látván, hogy erőszakos, vérengző természetét nem változtatja meg, 1330 elején minden állásától meg akarta Z.-ot fosztani. Meghallván ezt Z., 1330 ápr. 17. délben Visegrádon az ebédelő királyi családra tört és kirántván kardját, Károly királyt jobb karján megsebesítette, nejének négy ujját levágta és a király gyermekeire rohant. Ezeket a nevelők, Tapolcsányi Miklós és Druget Miklós saját testükkel védték meg s ez időt felhasználva Cselénfia János al-asztalnok hátulról Z. nyaka és lapockája közé vágta fokosát (csákányát) s ugy a földre rántotta. A berohanó szolgák aztán Z.-ot fölkaszabolták. Kint leskelődő fiát szintén rögtön megölték, leányát Klárát előbb megcsonkítva városonként hurcolták s kényszerítették atyja bűnének kikiáltására, a királyi felség megsértőire szabott büntetés kihirdetésére. Másik leányát Sebét, Palásti Kopaj nejét a lévai vár előtt fejezték le. Az 1330 máj. 16. összeült országos főtörvényszék Z. nemzetségét harmadizig kiirtani rendelé. Az itélet egy szóval sem utal arra, hogy a merényletnek Z. Klára megszeplősítése lett volna az oka. A későbbi, külföldi iróktól hangoztatott mendemondát hihetetlenné teszi Erzsébet királyné igaz, mély vallásossága, feddhetetlen jelleme. Az sincs bebizonyítva, hogy Kázmér lengyel herceg 1330. vagy 1329. nálunk járt volna. V. ö. Hist. Hung. Fontes Dom. (III. 121); Fejér, Cod. Dipl. (VIII. 3. 419-427. old.); Századok (1887,, 210).
