Zürjének,
Zürjének, permjákokkal, kik tulajdonképen a zürjénséghez tartoznak és csupán tájszólásilag különböznek tőlünk (l. Permjákok) és a votjákokkal együtt az ókorban permi néven ismert nagy néptörzs utódai. Számuk körülbelül 85 000; valamivel több mint a szoros értelemben vett permjákoké (700 000). Jelenleg kis csoportokban európai és ázsiai Oroszországban, a vologdai kormányzóságnak veliki-usztyugi kerületében s a permi és tobolszki guberniumok egyes kerületeiben, a Vicsegda, Meszen és Pecsora folyók felső részein laknak. A délibbre lakó Z. némi földmívelést űznek, az északabbra lakók egyrészt vadászattal, másrészt pedig túlnyomóan kereskedéssel foglalkoznak. Ebbeli ügyességük révén az Urálvidék északibb tájain élő népek fölött jelentékeny uralomra és meglehetős vagyonosságra tettek szert. A kereszténységet a XIV. sz.-ban vették föl a görög keleti (orosz) ritus szerint. Néprajzilag ma már csaknem egészen a környező orosz lakossághoz hasonultak. Nyelvük a finn-ugor népcsalád északi (finn) ágához csatlakozik közelebbről. Saját nyelvükön Kami-murtnak (Káma-folyóvidéki ember) nevezik magukat a Káma folyótól, melynek vidékén a permiek néptörzse a történeti tudósítások és a régészeti leletek bizonysága szerint évezredekkel ezelőtt virágzó kulturát fejtett ki. Köztük érte le a legrégibb idők hatalmas Urál-vidéki bronz- és rézkora virágzásának tetőpontját; e műveltség anyaga a közel Urál-hegység dús bányáiból került ki, melyek művelése akkor e permi népek kezében volt. A vas Dél-Ázsiából már a Kr. e. korban került hozzájuk s ezzel új művelődési korszak vette kezdetét a permieknél (Z.-nél) is. E régi műveltségi rétegek maradványai a Z. s legközelebbi rokonaik területén talált, e népekre nézve jellemző réz- és vastárgyak, őskori várak, temetők, keleti arany- és ezüsteszközök, keleti, déli és nyugati eredetü pénzek stb., melyek együttesen arról tanuskodnak, hogy a Z. őshajdana sokkal fényesebb volt, mint jelenük.
