Zsolnay
Zsolnay Vilmos, hirneves műiparos, szül. Pécsen 1827. Kiképeztetését a bécsi műegyetemen szerezte. 1853. átvette apja kereskedői üzletét, melynek nagy lendületet adott. 1863. kénytelen volt egy bátyjától kezdeményezett terrakotta- és fazekas-gyáracskát egy nagyobb telekkel együtt átvenni s ekkor a keramikával kezdett foglalkozni és e téren kisérleteket tenni. Ebben a működésben találta meg hivatását, a gyárat nagyobbítani s fejleszteni kezdte és egész önálló és új irányt követett. Edényeit egy sajátságos gyurmából készítette, amely a porcellán és faďence között áll. Sárgás (ivoire) szinezetü alapanyagra eddig nem ismert, élénk, magas tűzben beégetett zománcokat alkalmazott. Fő törekvése azonkivül még az volt, hogy régi magyar alakokat és díszítményeket alkalmazzon és ezáltal díszedényeiben különlegességet létesítsen. Működésében gyermekei is támogatták. Két leánya, Teréz és Julia, ez időben a díszedények festéséhez használt mintákat nagy szeretettel komponálták. 1873. Bécsben gyártmányai nagy feltünést keltettek és Zs. a Ferenc - József - rend lovagkeresztjét nyerte, 1878. pedig a párisi világkiállítás alkalmával valódi diadalt aratott, mikor is a nagy aranyérmet és a becsületrendet kapta. Ez a siker világszerte ismeretessé tette nevét és gyártmányait. Gyári védjegye (l. Magyar agyagipar melléklet) ekkor keletkezett. Ez időtől fogva kereskedői üzletét abbahagyta és egész erejét és tudását a gyárnak szentelte. Fő törekvése főleg oda irányult, hogy mindama kermaikai cikkeket, melyeket eddig külföldről kellett importálni, itt meghonosítsa. A hazai nyers anyag felhasználásval, különösen az elektortechnikának szolgáló porcellán cikkek, kőgyurmacsövek, jobb minőségü főző- és házi edények, a közegészségügynek szolgáló porcellán-faďence cikkek és a majolika kályhák nagyban gyártását felkarolta és berendezte. Legutóbb az építészet terén nagy fontosságu újítást tett a pirogránittal (l. o.), melyet itthon, valamint a külföldön monumentális épületeknél mind sűröbben alkalmaznak. Zs. egész tevékenységét a gyár folytonos fejlesztésének szenteli, amiben fia Miklós és két veje Mattyasovszky és Sikorski támogatják és igy leheségessé vált, hogy Budapesten a Zs.-féle részvénytársaság gyárát átvehette , amely kizárólag Miklós fia vezetése alatt áll. A pécsi gyári telepen 800 munkás talál állandó foglalkozást; 160 lóerejü gőzgép van működésben a nyers anyagok feldolgozására. A gyári tanoncok számára egy alsófoku ipariskolát létesített és annak fentartásáról gondoskodik. 1884. egy munkás-betegsegélyező egyesületet alapított, mely jelenleg az 1891. t.-c. értelmében gyári betegsegélyező pénztárrá átváltozott. A már említett kitüntetéseken kivül megkapta 1885. a III. oszt. vaskorona-rendet, 1888. a III. oszt. Medsidje-rendet, 1896. a belga Lipót-rend lovagkeresztjét, 1896. a Ferenc-József-rend közép-keresztjét. 1897. Pécs sz. kir. városának tartott közgyülésében egyhangulag díszpolgárrá választatott.
