ÁBRAHÁM
ÁBRAHÁM (sokaság Atyja). Táré fia és Sém leszármazottja, akit az Úr kihívott a káldeabeli Úr városából, és Izráel népének ősatyjává tett (1Móz 12,1–6). Először unokaöccsével, Lóttal és Táréval, atyjával együtt a mezopotámiai Háránba (3) vándorolt. Atyja halála után Kánaánba (2) ment, majd rövid sikembeli (3) tartózkodás után Bételt (1) és a déli földet, Egyiptomot kereste fel (Negev). Éhinség kényszerítette őt erre. Később visszatért Hebronba (1). Abban a reményben, hogy így ajándékozza meg öt az Úr a megígért fiú-utóddal, egyiptomi szolgálóját, Hágárt ágyasává tette, aki Izmáelt (1) szülte neki (1Móz 16). Később felesége, Sára Izsákot szülte, az ígéret örökösét (1Móz 15,4). 175 éves korában halt meg, Hebronban (1) temették el, Makpelá barlangjában (1Móz 25,7–10).
