ESKÜ.
ESKÜ. Istennek, valamely személynek vagy tárgynak ünnepélyes tanúságtételre hívása, hogy egy kijelentés igazságát vagy valamely ígéret kötelező voltát tanúsítsák (1Móz 21,23; 42,15; Mt 5,34); némelyik eskü nagyon egyszerű volt, mások pedig igen bőbeszédűen megfogalmazottak; amellett különböző szertartások és alakiságok is szokásban voltak (1Móz 14,22; 24,2; 1Sám 20,23; Jer 34,18–19); Krisztus elítélte a meggondolatlan, felelőtlen és könnyelmű esküdözést (Mt 5,33–37); néha az apostolok is ünnepélyes esküvel erősítették meg mondanivalójukat (2Kor 11,31; Gal 1,20).
