FELTÁMADÁS.
FELTÁMADÁS. Meghalt ember új életre való feltámadása; a Biblia nem beszél a lélek elvont halhatatlanságáról, hanem az egységes test-lélek-szellem ember megváltását tanítja; ÓSZ-i igehelyek a feltámadásról: Ézs 25,8; 26,19; Jób 14,13–15; Dán 12,2; Zsolt 16,9–11; ÚSZ-i igehelyek: Jn 5,25.28–29; Csel 24,15; 1Tesz 4,16–17; 1Kor 15; Jel 20,12–13 stb. Jézus Krisztus volt a feltámadás zsengéje (1Kor 15); valamennyi újonnan született ember Vele együtt feltámad, és megjelenik az Ő ítélőszéke előtt (2Kor 5,10); a feltámadott test szellemi, romolhatatlan, megfelel az Istennél való új létezésmódnak, ugyanakkor személyében felismerhető, de nincs alávetve a tér és idő korlátainak (Lk 24; Jn 20).
