MEGTISZTULÁS.
MEGTISZTULÁS. Az izráeliták számára a vallási tisztaság egyúttal erkölcsi és kultikus tisztaságot is jelentett; a törvény négy esetben írt elő kultikus megtisztulást: az anyának gyermekszülés után (3Móz 12,2–8); halott érintése után (4Móz 19,11–14); bizonyos betegségekből, pl. poklosságból való gyógyulás után (3Móz 13,8); magfolyás után (3Móz 15,1–15). A zsidóktól elvárta Isten, hogy fajilag tisztán tartsák magukat (5Móz 23,3; Ezsd 10,1–14); Jézus tanítása szerint az igazi tisztaság forrása a szív (Mt 5,27kk.; 19,3–5; Mk 10,2–12; 1Kor 5,9–13; 6,18–20).
