MESSIÁS.
MESSIÁS. A héber »mássiáh« és a görög »christos« alapjelentése: »a felkent«; az ÓSZ-ben a fogalmat prófétákra, papokra és királyokra alkalmazták, akiket szent olajjal iktattak be tisztségükbe (felkenetés); »az Úrnak felkentje« és az ennek megfelelő egyéb kifejezéseket nem a Messiásra használták, hanem a »Dávid nemzetségéből való király«-ra, aki Jeruzsálemben uralkodik, és akit isten megbízásából a főpap kent fel. A Messiás cím, mint Izráel eszkatologikus királyának megjelölése, Dán 9,25–26-ot kivéve, az ÓSZ-ben nem fordul elő; ebben a jelentésében csak az ÚSZ-ben találjuk, ahol csaknem kizárólag »Krisztus«-nak nevezik. Az ÓSZ úgy írja le a Messiást, mint aki véget vet minden bűnnek és harcnak, megvalósítja az egész világra kiterjedő igazságos uralmat, és halála által, mint helyettes engesztelő áldozat által megszerzi minden Benne hívő bűnösnek az üdvösséget. Az ÚSZ-i Messiás-fogalom közvetlenül az ÓSZ-i tanításból folyik; a Názáreti Jézus a Messiás; Ő Maga annak mondja magát, és a tanítványai annak ismerik el (Lk 4,18–19; Csel 4,27; 10,38).
