MEZŐGAZDASÁG.
MEZŐGAZDASÁG. Kánaán földjének elfoglalása után Izráel népének fő foglalkozása. Minden család kapott egy darab földet, amelyet pontosan körülhatároltak, s ezt a határt semmiképpen sem volt szabad elmozdítani (5Móz 19,14). Ősszel szántottak, amikor a földet felpuhította az eső. A gabonát februárban vetették el; az aratás tavasszal kezdődött, és rendszerint páska ünnepétől pünkösdig tartott. A gabonát sarlóval vágták le; ügyeltek arra, hogy bőven maradjon szedegetni való a szegények számára (Ruth 2,2). A gabonát a szérűn csépelték ki, amely kerek, tálszerű, simára döngölt, mintegy 7,5 m vagy ennél nagyobb átmérőjű agyagos földfelület volt; az állatok cséplőszánkát húztak körbe-körbe a szérűn, hogy így verjék ki a magvakat a kalászokból. A kicsépelt magvak megtisztítása szórólapáttal történt, amellyel azokat a levegőbe szórták, s a szél a pelyvát elhordta (Zsolt 1,4). Azután megrostálták, hogy minden szennyeződéstől teljesen megtisztítsák. A legfontosabb gabonafajták a búza és az árpa voltak; de más gabonaféléket és főzelékeket is termeltek.
