PÁL
PÁL (a kicsi, alacsony, csekély). Héber neve Saul volt; mindig így nevezik, egészen Barjézussal való összetűzéséig Páfuszban (Csel 13,9); azután csak Pálnak, A szétszórtságban élő zsidóknak gyakran két nevük volt; egy héber és egy római.
Származása: Benjámin törzséből való zsidó (Fil 3,5); farizeus fia (Csel 23,6); a római polgárjogot atyjától örökölte (Csel 22,28); a cilíciai Tárzusban született (Csel 21,39); Jeruzsálemben Gamálielnél (2) nevelkedett (Csel 22,3; 26,4–5); mestersége sátorkészítés volt (Csel 18,3); jelen volt mint tanú István megkövezésénél (Csel 7,58; 26,10–11).
Megtérése és munkásságának kezdete: Damaszkusz felé tartott, hogy az ottani keresztyéneket elfogja, amikor megjelent neki Jézus (Csel 9; 22; 26); miután Anániás (2), Jézus megbízásából kezeit ráhelyezte, hirdette Damaszkuszban, hogy Jézus az Isten Fia (Csel 9,20–22); járt Arábiában (Gal 1,17); Damaszkuszból menekülnie kellett (Csel 9,23–25); a jeruzsálemi keresztyének eleinte gyanakodva fogadták (Csel 9,26–28); Tárzusba küldték (Csel 9,30); később Barnabás Antiókhiába vitte magával (Csel 11,20–26); a nagy éhínség idején az összegyűlt adományt Barnabással együtt elvitte a jeruzsálemi gyülekezetnek (Csel 11,29–30).
Missziói útjai: Az antiókhiai gyülekezet Barnabással és János Márkkal együtt missziói útra küldte (Csel 13–14); részt vett a júdaizmussal foglalkozó apostoli tanácskozáson Jeruzsálemben (Csel 15); második missziói útja Kisázsiába, Macedóniába és Görögországba vezetett (Csel 15,36–18,22); harmadik missziói útja nagy részét efézusi tartózkodása tölti ki (Csel 18,23–21,16); elfogatása Jeruzsálemben, különböző kihallgatások (Csel 21,17–23,30); fogság Cézáreában (Csel 23,31–26,32), majd Rómába viszik (Csel 27–28); ott legkevesebb két évet tölt fogságban (Csel 28,30); valószínűleg újra szabadan engedik, ezután következik újabb missziói tevékenysége, melynek során írja az 1Tim és Tit leveleket; majd a második római fogsága (2Tim); kb. Kr. u. 67-ben Rómában hal meg, valószínűleg mártírhalállal (2Tim 4); az ÚSZ-ben 13 levélnek ő a szerzője.
Származása: Benjámin törzséből való zsidó (Fil 3,5); farizeus fia (Csel 23,6); a római polgárjogot atyjától örökölte (Csel 22,28); a cilíciai Tárzusban született (Csel 21,39); Jeruzsálemben Gamálielnél (2) nevelkedett (Csel 22,3; 26,4–5); mestersége sátorkészítés volt (Csel 18,3); jelen volt mint tanú István megkövezésénél (Csel 7,58; 26,10–11).
Megtérése és munkásságának kezdete: Damaszkusz felé tartott, hogy az ottani keresztyéneket elfogja, amikor megjelent neki Jézus (Csel 9; 22; 26); miután Anániás (2), Jézus megbízásából kezeit ráhelyezte, hirdette Damaszkuszban, hogy Jézus az Isten Fia (Csel 9,20–22); járt Arábiában (Gal 1,17); Damaszkuszból menekülnie kellett (Csel 9,23–25); a jeruzsálemi keresztyének eleinte gyanakodva fogadták (Csel 9,26–28); Tárzusba küldték (Csel 9,30); később Barnabás Antiókhiába vitte magával (Csel 11,20–26); a nagy éhínség idején az összegyűlt adományt Barnabással együtt elvitte a jeruzsálemi gyülekezetnek (Csel 11,29–30).
Missziói útjai: Az antiókhiai gyülekezet Barnabással és János Márkkal együtt missziói útra küldte (Csel 13–14); részt vett a júdaizmussal foglalkozó apostoli tanácskozáson Jeruzsálemben (Csel 15); második missziói útja Kisázsiába, Macedóniába és Görögországba vezetett (Csel 15,36–18,22); harmadik missziói útja nagy részét efézusi tartózkodása tölti ki (Csel 18,23–21,16); elfogatása Jeruzsálemben, különböző kihallgatások (Csel 21,17–23,30); fogság Cézáreában (Csel 23,31–26,32), majd Rómába viszik (Csel 27–28); ott legkevesebb két évet tölt fogságban (Csel 28,30); valószínűleg újra szabadan engedik, ezután következik újabb missziói tevékenysége, melynek során írja az 1Tim és Tit leveleket; majd a második római fogsága (2Tim); kb. Kr. u. 67-ben Rómában hal meg, valószínűleg mártírhalállal (2Tim 4); az ÚSZ-ben 13 levélnek ő a szerzője.
