PÁSZTORI LEVELEK.
PÁSZTORI LEVELEK. A Timóteushoz írt két levél és a Titushoz írt levél közös neve, amelyeket Pál apostol két belső munkatársához intézett, akiket a gyülekezetekben meghatározott vezetői feladatokkal bízott meg, amikor eljött ennek az ideje. Az 1. Timóteusi levél az Efézusban tartózkodó Timóteusnak szól, Pál ekkor még az Égei-tenger partvidékét járta be; a Titushoz szóló levelet a Krétában tartózkodó Titushoz írta, valószínűleg Nikápolyból, vagy valamely más macedóniai városból; míg a 2. Timóteusi levelet Pál a második római fogságának vége felé írja. A levelek témája a gyülekezet rendje és fegyelme, foglalkoznak felvigyázók és diakónusok kinevezésével, a szektások és egyéb zavart keltő gyülekezeti tagok elleni küzdelemmel, és figyelmeztetnek a tiszta tanításban való megmaradásra. A levelek szerzősége szüntelen vita tárgya, mert szókincsük és stílusuk eltér Pál többi levelétől, és mert a Pál utazásával kapcsolatos részeket nem lehet egykönnyen összhangba hozni a Csel-ben leírt páli utazásokkal; noha ezek az eltérések valóban fennállnak, jelentőségüket mesterségesen felnagyították; ezek az idők változásával, továbbá a szerző témájának és szándékának megváltozásával magyarázhatók. Ezeknek a leveleknek a szerzője egy pályafutásának végéhez közelgő öreg ember, aki azokat tanítványaihoz és követőihez intézi, továbbá olyan gyülekezetekhez, amelyek már túl vannak az alapítási éveiken; a történelmi utalások összhangban vannak Pál életrajzával, ha abból indulunk ki, hogy ő a Csel-ben leírt első római fogságából kiszabadult, és második, végső fogsága és kivégzése előtt még egy utazásra vállalkozhatott. Teológiailag sincs ellentmondás a pásztori levelek és Pál többi levelei közt; mert noha a hangsúlyt a jó cselekedetekre helyezik, de egyértelműen bizonyságot tesznek az egyedül hit által való üdvözülésről (Tit 3,5).
Történelmi háttér: Első fogságából kiszabadulva, Pál Titust, a tanítványát Kréta szigetén hagyja, hogy ott rendbehozza a gyülekezet dolgait (Tit 1,5), majd Efézusba utazik, ahol viszont Timóteust bízza meg a gyülekezet vetetésével (1Tim 1,3–4); tovább utazik Macedóniába, onnan ír Timóteusnak és Titusnak; röviddel utolsó fogsága előtt Pál nyilván meglátogatja még az Ión városokat, mert a levelekben említi Korintust, Efézust és Milétust (2Tim 4,13–20); legtöbb barátja már elhagyta (2Tim 4,10–11), és már túl van az első perén (2Tim 4,16).
A levelek felosztása:
1Tim: 1. személyes bizonyságtétel (1,1–20); 2. a gyülekezeti tisztségekre vonatkozó rendelkezések (2,1–4,5); 3. javaslatok a gyülekezet helyes magatartására vonatkozóan (4,6–6,21).
2Tim: 1. emlékezés a múltra (1); 2. intések a jövendőre vonatkozóan (2); 3. figyelmeztetés az elkövetkezendő nagy romlásra (3); 4. intés a helyes magaviseletre (4).
Tit: 1. a gyülekezet igazgatása (1); 2. az igazi szolgáló pásztorolási feladatai (2); 3. intés mennyei életvitelre (3,1–11); 4. befejező szavak (3,12–15).
1Tim: 1. személyes bizonyságtétel (1,1–20); 2. a gyülekezeti tisztségekre vonatkozó rendelkezések (2,1–4,5); 3. javaslatok a gyülekezet helyes magatartására vonatkozóan (4,6–6,21).
2Tim: 1. emlékezés a múltra (1); 2. intések a jövendőre vonatkozóan (2); 3. figyelmeztetés az elkövetkezendő nagy romlásra (3); 4. intés a helyes magaviseletre (4).
Tit: 1. a gyülekezet igazgatása (1); 2. az igazi szolgáló pásztorolási feladatai (2); 3. intés mennyei életvitelre (3,1–11); 4. befejező szavak (3,12–15).
