SZÖVÉS.
SZÖVÉS. Ősidők óta ismert mesterség; az Írás Jábált már az özönvíz előtt »sátorban lakók és barompásztorok« ősének nevezi (1Móz 4,20), s ebből kitűnik, hogy már akkor ismerték a sátorponyvaszövés mesterségét; a szöveteket ruházat, sátrak, függönyök, szekrények stb. készítésére használták fel; Pál, Akvila és Priscilla is sátorkészítők voltak (Csel 18,2–3); az ÚSZ-i korban már voltak takácscéhek; a szövetek alapanyaga juhgyapjú, kecske és teveszőr, len-, kender- és csalánrost volt.
