ábécé-ének
ábécé-ének, alfabetikus ének: az ÓSz-ben, főleg az ÓSz vallásos költészetében kedvelt műfaj, amelyet az jellemzett, hogy a költeménynek minden sora (Zsolt 111; 112), minden szakasza (25; 34; 145; Siral 1; 2; 4; Péld 31,10–31; Sir 51,13–30 és talán Náh 1,2–8) v. minden 2. szakasza (Zsolt 9; 10; 37) az ábécének mindig az épp soron következő betűjével kezdődik. Siral 3: itt a különféle betűk 3–3 verssor élén megismétlődnek (a héb.-ben); Zsolt 119: itt minden 8 verssor ugyanazzal a betűvel kezdődik (a héb.-ben). A műfaj egyébként minden 1. Itt van egy „Áttekintő táblázat”! (4. hasáb.) (1) bizonnyal az emlékezetbe vésést szolgálta (mnemotechnika), de a jó hangzást elömozdító eljárásként is becsülték. Nem utal okvetlenül arra, hogy az a költemény, amelyben előfordul, kései eredetű, mert már a Kr. e. 7. sz.-i asszír-babilóniai költészetből is kimutatható (Asszurbanipál Marduk-himnusza). Az esetleges szövegromlások kiküszöböléséhez (pl. 37,28.39) és a strófaszerkezet megállapításához is hasznos segédeszköz.
