Ádám

Full text search

Ádám (héb. ’ember’): az első ember neve (Ter 4,25–5,5). Valójában a faj neve (ember) vált személynévvé, mert a Ter az első ember személyében az egész emberi fajt jellemezni akarta (5,2). A 2–4-ben egyszerűen „az ember” (ha’ adam) szerepel, amely – a LXX-hoz híven – személynévként került bele a Vg-ba (a maszoréták is így jártak el minden olyan esetben, amikor a csupa mássalhangzóból álló szöveg ezt lehetővé tette, pl. 2,20; 3,17.20). Egyébként a szentírás nem kíván a név megfejtéséhez kézenfekvő bizonyítékokkal szolgálni; a Ter csupán az adam (’ember’) és az adamah (’föld’) szót kapcsolja össze, hogy hangalakjuk hasonlósága révén érzékeltesse a lényegbeli összefüggést (név = mivolt, való): eredete (2,7) és rendeltetése (3,19.23) szerint az ember kapcsolatban van a földdel; művelnie kell a földet (2,5), s a föld jelenti számára az életteret (3,17). Ezzel a név-, ill. szóhasználattal a Ter az embert mint olyat mutatja be, magáról az emberi lényről, ill. jelenségről nyújt tanítást, arról az ~ról van benne szó, aki mi is vagyunk, valamennyien (korporatív személyiség!). ~ és ® Éva név szerint említett gyermekei: Kain, Ábel és Szet (4,1 kk. 25). Szet születésekor ~ 130 esztendős volt, s összesen 930 évet élt (5,3.5). Az ÓSz kv.-ei közül csak a későbbiekben találhatók ~ra vonatkozó utalások (1Krón 1,1; Tób 8,6; Bölcs 2,23 kk.; 9,2; 10,1 kk.; Sir 17,1 kk.; 49,16; vö. Zsolt 8), amelyek azután keletkeztek, hogy a teremtés tört.-e beépült a Ter-be, jelenlegi helyére. Az ~ személye iránti érdeklődésre visszavezethetően számos apokrif írás keletkezett, sőt egy sajátos rabbinista teol. is létrejött. Ugyanakkor az ÚSz nemcsak mellékesen említi (Lk 3,38; ApCsel 17,26; Júd 14), hanem fontos kérdésekben is hivatkozik ~ra, ill. a Ter-re: házasság (Mt 19,4–6; Ef 5,31), különféle (egyházi) rendszabályok (1Kor 11,7–12; 1Tim 2,13 kk.), mindenekelőtt pedig Pál tanítása a kegyelem egyetemességéről és a mennyből való „második” emberről (1Kor 15,45–49). Pál a régi, földi emberben Krisztusnak, az eljövendő új, mennyei embernek az előképét látja (Róm 5,14). Ez a szemlélet, amely elemeiben a rabbinista teol.-ban is föllelhető, a próf.-i jövendölésekkel is teljes összhangban van. Ezekben ui. a Messiás egy új Dávidnak és egy új Mózesnek a vonásait viseli magán, s egy új ~ is megjelenik, amikor az új teremtésről és a paradicsomi állapot visszatéréséről esik bennük szó. Az új ~ „minden teremtmény elsőszülötte”, Krisztus (Kol 1,15). Minden kereszténynek le kell vetnie a régi embert, s föl kell öltenie ezt az új embert (3,9 kk.). Végül: az is lehetséges, hogy az „Emberfia” messiási cím is rejt magában ~ra utalást.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi