ciszterna
ciszterna (lat. ’vízgyűjtő’): Ha természetes barlang v. sziklamélyedés nem állt rendelkezésre, amelyet aránylag kevés munkával ki lehetett alakítani vízgyűjtés céljára, akkor fáradságos munkával ~t kellett vágni a sziklába (MTörv 6,10,12; 2Krón 26,10; Neh 9,25). Ha a ~ fala lyukacsos, pórusos v. repedéses volt, vakolni kellett, hogy a víz el ne szivárogjon (Jer 2,13). A ~ban hosszú ideig tárolt víz nemegyszer zavarossá vált, megposhadt, ezért nem kedvelték úgy, mint a tiszta forrásvizet (2,13; Jn 4,10 kk.; vö. Ter 26,19 kk.). Mégis, a béke és jólét jele volt, ha ki-ki a saját ~jából ihatott (2Kir 18,31). A ~t kővel fedték le; ha fedetlensége miatt valakit kár ért, tulajdonosát felelősségre vonták (Kiv 21,33 kk.; Lk 14,5). A településeken kívül, a mezőkön is építettek ~kat öntözés és itatás céljára (2Krón 26,10). Az üres ~k menedékül szolgáltak az előrenyomuló filiszteusok elől (1Sám 13,6), de előfordult, hogy börtönnek használták őket: beledobták a gyűlölt ellenséget (Ter 37,24 kk.; Jer 38,6–13; Zak 9,11). Az sem volt példátlan, hogy agyonütött ember holttestét dobták bele a ~ba (Jer 41,7); egy oroszlán a hó elől menekült oda (2Sám 23,20). Háborús időben élelmiszer tartalékolására, ill. elrejtésére is felhasználták az üres ~t (vö. Jer 41,8). Palesztinában az eddig ismert legrégibb ~ a középső bronzkorból származik.
27. Hacor város ciszternája a vaskorból
