csont
csont: Mint a test legszilárdabb része a lelki élet szervét is jelenti. Így a lelki megrázkódtatások a ~ra is kihatnak (Jer 23,9; Zsolt 6,3); a nép új erőre kapása, megújulása a kiaszott ~ok megelevenedéseként jelenik meg (Ez 37). A csont és hús közeli vérrokonságra utal (Bír 9,2); a feltámadt Krisztus esetében a hús és csont annak bizonysága, hogy valóságos testben támadt fel (Lk 24,39). Jn 19,31 kk.: a Jézussal felfeszített rablóknak megtörték a lábszárukat = ~jaikat; Jézusnak azonban nem, ahogy a húsvéti báránynak sem volt szabad – előképi értelemben – a ~ját törni (Kiv 12,46; vö. Zak 12,10).
