Dávid

Full text search

Dávid: Júda és Izr. királya (ur. Kr. e. 1004–965). A név még megfejtetlen; némelyek szerint ’kedvelt, szeretett’, ill. ’apai részről testvér’ értelmű; mások arra gondolnak, hogy (Saultól átvett) uralkodói név, az eredeti név ez esetben Elchanan v. Baal-Hanan volna (vö. Ter 36,38; 2Sám 21,19; 1Krón 1,49; 20,5). – A júdeai Betlehemből származott, Izájnak volt a legkisebb fia (1Sám 16,11; 17,12; 1Krón 2,15; Rut 4,17.22). Feleségei: Merab, Michal, Achinoam (a fia: Amnon), Abigail (a fia Kileáb v. Dániel), Maacha (a fia: Absalom), Haggit (a fia: Adonija), Abital (a fia: Sefatja), Egla (a fia: Jitream) és Batseba (a fia: Salamon, Simea v. Sammua, Sobab és Nátán; 2Sám 3,2–5). Más fiai: Jibchar, Elifelet (v. Elpelet), Nogach, Nefeg, Jafia, Elisama, Eljada, Elisua, Elpelet (tévedésből újra említve?); a lánya: Támár (5,13–15; 1Krón 14,3–7). A forrásokban (1Sám 162Sám 2,7) ~ először úgy szerepel, mint Saul fegyverhordozója. Azért vette Saul magához, mert fel tudta deríteni hárfájával (1Sám 16,18–23), ill. mert legyőzte Góljátot (17,55–18,5). Mint Saul fegyverhordozója és egyik csapatának vezére elnyerte a nép bizalmát, és Michal is megkedvelte. Saul féltékeny lett rá, és először csellel próbált tőle szabadulni, később nyíltan kiadta a parancsot elfogatására. Saul elől menekülve úgy jelenik meg ~ a júdeai pusztában, mint egy portyázó csapat vezére, aki átmenetileg a filiszteusoknak is szolgálatába szegődött. Saul halála után Hebronban Júda királyává kenik. Hosszú harcok, Isbaalnak, Saul törvényes utódjának és serege vezérének (Abner) meggyilkolása után lett Izr.-ben is király (2Sám 2,8–5,5). Uralma elején ~ elfoglalta a jebuzitáktól Sion várát és környékét – ez lett ~ városa, Jeruzsálem (5,6–9). Ezután egyesítette az addig önálló és olykor egymással is szemben álló (É és D!) törzseket, majd meghódította a kánaáni városállamokat és bekebelezte területüket. Innen érthető, hogy az É-i részen népszerű Saul családjával kíméletesen bánt (1,1–16; 13–16), hogy az Úr ládáját Abinadab házából először Obed-Edom házába, majd Kirjat-Jearimból Jeruzsálembe vitette (6,1–19), s hogy előkészületeket tett egy központi szentély létesítésére (7; 24,18–25; 1Krón 22,2–15: ~ gondoskodása az építőkről és az építőanyag megszerzése; 22,23–24: a papok és leviták szolgálata rendjének megállapítása; 22,25–26: utasítások az énekesek, színészek, kapuőrök és a kincstáros számára). A népszámlálás (2Sám 24,1–9), valamint az állandó hadsereg létrehozása (23,24–39; 27,1–15; 1Krón 11,26–47) és a különféle tisztségek (2Sám 8,15–18; 20,23–26; 1Krón 18,14–17) ~ központosító törekvéseire utalnak. Mindazáltal Izr. É-i részén lázadások törtek ki ellene, amelyeket el kellett fojtania (2Sám 20,1–22; vö. 16,5–13; 19,10–15.17–24), ezenkívül a Jordán egész Ny-i vidékét meg kellett hódoltatnia. Először a filiszteusokat támadta meg (5,17–25; 23,9–17); Edom és Arám élére – legyőzésük után – helytartót rendelt (8,3–14), Moáb adófizetője lett (8,2), Ammont országához csatolta (10,1–14; 12,26–31). Ugyanakkor Tirusszal baráti viszonyt tartott fenn. Mindez ~ nagyságát mutatja, de árnyoldala is volt: Batseba elcsábítása és Urija megöletése (11). Ehhez járultak a szomorú családi események: Támár meggyalázása (13,1–22), Absalom fölkelése és halála (15,1–19,9), mesterkedések az utódlás érdekében (1Kir 1). 70 esztendős lehetett ~, amikor meghalt (1,1; 2,10–11). Nehemiás (Neh 3,16) és Krisztus (ApCsel 2,29) idejében még tudták, hogy hol van a sírja (® cenaculum). – ~ volt a nagy és egységes Izr. megalapítója. Országa nem élte sokkal túl, mégis eszményként élt Izr. fiainak emlékezetében ~ is, az általa létesített birodalom is. Így lett előképe a Messiásnak, Izr. szabadítójának, aki ~ utódaként jött el (2Sám 7,12–15; Iz 11,1.10: Vessző kél majd Izáj törzsökéből; Jer 23,5; Mt 22,42; vö. 9,27; 12,23; 21,9: Dávid fia), sőt úgy jelent meg mint újjáéledt ~ (Jer 30,9; Ez 34,23–31; 37,24–28; Oz 3,5). A hagyomány ~ művészi adottságainak emlékét is megőrizte: neki tulajdonítja Saul és Jonatán (2Sám 1,19–27), valamint Abner (3,33 kk.; vsz. nem teljes) siratóénekét, az egyik himnuszt (22; Zsolt 18) és ~ végrendeletét (2Sám 23,1–7). Szerepel a neve 73 (a LXX-ban 83) zsoltár élén is. S valóban hihető is, hogy ~ szerzett zsoltárt, ha a neki tulajdonított zsoltárok száma idővel sokasodott is a hagyományban.

30. Dávid és Salamon birodalma Kr. e. 1000–930 között

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi