Efraim
Efraim: 1. vsz. Izr. egyik törzse; a névadó ős, ~ a bibliai genealógiában Józsefnek és Asznátnak a 2. fia (Ter 41,52; 46,20). Jellemzése (a testvértörzzsel, Manasszéval együtt József néven) Jákob áldásában (49,22–26) és Mózes áldásában (MTörv 33,13–17: ~ tízezrei, Manassze ezrei). A két népszámláláskor ~ férfi tagjainak száma 40 500 fő (Szám 1,33), ill. 32 500 fő (26,37); ~ nemzetségeit a 26,35–37; 1Krón 7,20–29 sorolja fel. Az ~ törzséből való Nun fia, Józsue Mózes utóda (vö. 7,27). ~ törzse a Jordántól Ny-ra eső hegyvidék középső részén telepedett le (~ hegye; vö. Józs 16,4–10), és hamarosan túlszárnyalta a testvértörzset (Ter 48), amelyet É-ra szorított. A bírák idején ~ összetűzött a Manassze törzséből való Gedeonnal (Bír 7,23–8,3) és a gileádi Jif tachhal (12,1–6). Salamon idejében önálló körzetet alkotott (1Kir 4,8). A Júda érdekében folytatott harcban ~ az É-i törzsek vezérének számított. I. Jerobeám ~ törzséből származott, és az ország kettészakadását Szichemben (~ földjén) mondták ki. Az emelkedett próf.-i stílusban az É-i rész röviden ~ néven szerepel. Maga a törzs ritkán fordul elő ezekben a szövegekben (Iz 9,20: Manassze és Júda mellett). Az ~ törzséhez tartozók saját nyelvjárást beszéltek (® sibbolet). Jel 7,8: ~ Józsefként szerepel. – 2. a Vg-ban Efrém (Jn 11,54): város a júdeai „puszta szélén”, ahová Jézus Lázár feltámasztása után visszahúzódott a zsidók elől. Az ÓSz-ben Efron (2Sám 13,23; 2Krón 13,19) és Ofra (Józs 18,23; 1Sám 13,17) néven szerepel. Kr. e. 145-től Júdeához tartozott (1Mak 11,34). Ma et-Taijibe falu.
