egyiptomi csapások
egyiptomi csapások: 1. Az ~kat prózában a Kiv 7,14–12,36 beszéli el; a Zsolt 78,43–51; 105,26–36 költői összefoglalásukat nyújtja; a Bölcs 16–18 szabadon vázolja: Jahve Izr. fiainak hagyománya szerint milyen csapásokkal látogatta meg a fáraót és az egyiptomiakat, hogy Izr. fiainak Egyiptomból való kivonulását lehetővé tegye. Az ~ részben jellegzetesen egyiptomi jelenségek (békák, szúnyogok, sötétség a homokvihar következtében), általános K-i veszedelmek (sáskák) v. főleg Palesztinából ismert bajok (jégeső), amelyeknek gyors egymásutánja és hatásossága Isten közbelépésére utal. Az irodalomkritika kimutatja, hogy a Kiv felölelte tört. fokozatosan alakult ki, s az idők folyamán bővült, fejlődött (vö. pl. 9,3–6 és 9,19–21 v. 9,25 és 10,5.12.15); megítélésekor azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy több forrással lehet, sőt kell is számolnunk (® Pentateuchus); kiindulásul talán az öldöklő angyal megjelenése szolgált húsvét éjszakáján; a tetőpontot mindenesetre ez jelenti. Az a gondolat, hogy Jahve hatalmasabb Egyiptom isteneinél és varázslóinál, Izr. fiai elbeszélő művészetének egyik legsajátosabb termékében öltött formát. – Az ~ra emlékeztetnek a Jel 9; 16: felsorolt csapások. Lásd a II. színes képet.
II. Sáskák. Vö. KIV 10,1–20: A nyolcadik egyiptomi csapás
