Elihu
Elihu (héb. ’ő Isten’): az ÓSz-ben 5-ször előforduló személynév. A legismertebb Barakel fia Buzból. Jób kv.-ében 4 beszéd fűződik a nevéhez (~-beszédek: 32,4–33; 33; 34; 35; 36). Ezekben közvetíteni próbál Jób és vele ellentétes nézetű barátai között: azt vallja, hogy a szenvedés arra szolgál, hogy az embert tisztább látásra, helyesebb önismeretre vezesse, így áldás forrásává válhat. Minthogy Jób kv.-ében minden előzmény nélkül lép fel, aztán eltűnik, s beszédei nemcsak hogy megszakítják az összefüggést a 31,35 (Jób kihívja Istent) és a 38,1 kk. (Jahve válasza) között, hanem stílusuk és gondolatmenetük szempontjából is elütnek a többi részektől, Eichhorn (1870) óta többen kétségbe vonják, hogy az ~-beszédek eredetileg is részét alkották Jób kv.-ének.
