Elizeus
Elizeus (héb. ’Isten segített’): Safát fia, Abel-Mecholából, próféta (Kr. e. 850–800 k.). Illés utóda, akit csodái számában ugyan felülmúlt, de egyébként személyisége, hatása szempontjából mögötte maradt: az ÚSz-ben Illés 3-szor, ~ csak egyszer szerepel. Legendás tört.-ét a Kir tartalmazza (1Kir 19,19–21; 2Kir 2,13–8,15; 9,1–15; 13,14–21). Jehu fölkenésével Acháb háza bukását idézte elő. Jehosafát (3,12) és Joás király (13,14–19) becsülte. Sírjához, amelyet a korai zsidó és a keresztény hagyomány egyaránt Szamariában keresett, csoda fűződik (13,20 kk.).
