ellenség
ellenség: I. Az ÓSz-ben. 1. A külső ~ szorongatja és bálványimádásba viszi Izr.-t, ezért tilos a megalkuvás (MTörv 23,4–7), könyörtelenül le kell vele számolni, ki kell irtani (Kiv 23,22 kk.; Szám 25,1 kk. 16 kk.; MTörv 7,1–5). Izr. ~ei Jahvénak is ~ei (Kiv 23,22; Szám 10,35; Bír 5,31; Zsolt 68,22 kk.; 83,10–19). Ez a felfogás Izr.-nek a létért folytatott elkeseredett harcára vezethető vissza. – 2. A szövetséget megszegő Izr.-nek maga Jahve is ~évé válik (Lev 26,14–39; Siral 2,5; Ám 2,4–8; 4,1–5,3). – 3. Az igaz ember ~e Istennek is ~e, ezért büntetést érdemel (Zsolt 5,11; 7,10–16; 35,4 kk.; 140,9 kk.) és átkot (17,14; 109,6–19; Jer 17,18; 18,21 kk.). Az ÓSz-ben az ~ gyűlölete onnan érthető, hogy az a tisztultabb erkölcsi felfogás, amelyet az ÚSz képvisel, még nem bontakozott ki; másfelől az Isten szentesítette jogrend sérthetetlenségébe vetett hitből táplálkozott. De már az ÓSz is megköveteli a lemondást a bosszúról (Lev 19,17 kk.; Péld 20,22; 24,29; vö. 1Sám 24,16); az igaz ember megbocsát, mert maga is rászorul Isten bocsánatára (Sir 28,1–7). – II. Az ÚSz-ben a ® Sátán (Mt 13,25 kk. 39; Lk 10,19) és a halál (1Kor 15,26) a voltaképpeni ~. De ~ az ember is, aki Isten népét (Lk 1,71.74) és Isten tanúit (Jel 11,5.12) üldözi; sőt a rokon, a családtag is, ha elpártolásba, bűnbe visz (Mt 10,36). A pogányok (Róm 5,10; Kol 1,21), a megtérés elől elzárkózó zsidók és a tévtanítók Isten ~ei (Lk 19,27; ApCsel 2,35; 13,10; Róm 11,28; Fil 3,18). Jézus az ~ szeretetét parancsolja tanítványainak (Mt 5,43 kk.; Mk 11,25; Lk 6,27 kk. 35 kk.), és üldözőinek is megbocsát (23,34). Ezt a példát követik a tanítványok (ApCsel 7,58 kk.; 1Kor 4,12; 1Tesz 5,15; 1Pét 3,9); megbocsátanak ~eiknek, mert nekik is szükségük van Isten megbocsátására (Mt 6,14; 18,33; vö. Róm 5,10; Kol 1,21).
