engedelmesség

Full text search

engedelmesség: 1. Az ÓSz-ben. A gör.-től eltérően a héb. Bibliában nincs olyan szó, amely az ~ jelentést hordozná; a fogalom körülírására a ’valakire hallgat’ (pl. Ter 22,18), a ’valakinek felel’ (pl. Iz 66,4) v. a ’megbízásnak eleget tesz, parancsot teljesít’ értelmű (pl. Kiv 7,6) ige szolgált. Ez a szóhasználat arra enged következtetni, hogy az ÓSz-ben az ~ párbeszéd jelleget öltött, s – az imádságtól eltérően – tettleges felelet volt Isten megértett szavára, a ® kinyilatkoztatásra. Az így értelmezett ~ volt a központja a vallásosságnak, erre épült a kultusz és minden egyéb (vö. 1Sám 15,22; Zsolt 40,7–9; Jer 7,22 kk.). Ebből következően a ® bűnt elsősorban az engedetlenség jelentette, a szembeszegülés, a hallani, érteni nem akarás (pl. Iz 30,9). – Végső fokon mindig Jahve az, akinek engedelmeskedni kell, aki különféle módokon nyilvánítja ki akaratát közvetlenül, személyhez szólóan (pl. Ter 22,18) v. közvetve, „szolgái”, így elsősorban Mózes és a próf.-k szavával (MTörv 18,13–20; Jer 7,25 kk. stb.), de a papok és a bírák (vö. MTörv 17,8–13) által is. Később egyre inkább a törv.-ben ölt testet az Isten akarata, ezzel az engedelmeskedés is egyértelművé válik a parancsok megtartásával v. képes kifejezéssel az Isten útjain való járással (vö. 26,16–18; Zsolt 119). Az ~ alapja nem annyira Isten hatalmának és fölségének elismerése, sokkal inkább a szövetség, amelyet Isten a kiválasztás, az üdvözíteni akarás jegyében Izr.-lel kötött (vö. pl. Kiv 20,2: a Tízparancsolat megalapozása). Tehát az ~nek nem csupán a ® félelem szolgál alapjául, hanem az Isten szeretetéből is következik, úgyhogy az Istennek engedelmeskedni már az ÓSz-ben egyet jelent azzal, hogy az Istent szeretni (vö. pl. 20,6; MTörv 10,12 kk). Mindebből következően az ~ első és legfőbb gyümölcse a szövetség megtartása, és ennek folyományaként az Istennel való közösség (26,16–19; Zsolt 25,10 stb.), az élet (Iz 55,3; vö. Ter 2,16 kk.), az ország (Lev 20,22; MTörv 6,17 kk.), az áldás, a béke és a boldogság (vö. 28,1–14; Iz 48,18). – Az ~ legszebb példája az ÓSz-ben Ábrahám (Ter 12,1–5; 22,1–18). – 2. Az ÚSz-ben. – a) A keresztények ~e az ósz-i szóhasználattól eltérően az engedelmeskedni igén kívül az Isten szavát hallgatni és megtartani (Lk 11,28), az Atya akaratát teljesíteni (Mt 7,21), a parancsokat megtartani (Jn 14,15.21) kifejezés is használatos. – Az ~ a keresztények alapmagatartása Istennel szemben. A szinoptikusoknál az Isten országába való bejutás föltétele (Mt 7,21) és a keresztény élet alapja (Mt 7,24 kk.). A saját elhatározásról, döntésről való lemondás révén az ~ teszi lehetővé Krisztus követését (Mk 8,34), és szellemi rokonságot hoz létre Jézussal (3,34; vö. Jn 15,14). Pál az üdvösséghez szükséges, halláson alapuló hitet (vö. Róm 10,17) az ~gel azonosítja (1,5; 16,26), János az Isten és a Jézus iránti szeretet lényegét a parancsok megtartásában látja (Jn 14; 15,21; 15,10; 1Jn 2,3–6), 1Pét 1,14 kk. 22 szerint (vö. Róm 6,16) a szentség az ~en alapszik. – Az ~ Istennek, az Atyának akaratára irányul (vö. Mt 6,9 kk.; 1Pét 1,14). Isten akaratát elsősorban a parancsok testesítik meg (Mk 10,19; vö. Mt 5,17–19), de az illetékes tekintélyek rendelkezéseiben is benne rejlik, ha nem Isten parancsaival ellentétes dolgot kívánnak (vö. ApCsel 4,19; 5,29). Ezért köteles engedelmeskedni a gyermek a szülőnek, a szolga urának, az alattvaló a fölöttesnek, az állampolgár az uralkodónak (Róm 13,1–7; Ef 6,1.5; Kol 3,20.22; 1Pét 2,13–16). Mégis az Isten akaratát valójában csak Jézus adja igazán tudtunkra (vö. Mt 5,27–45), aki az Atyától kapott hatalom birtokában (vö. Mk 1,27; Mt 28,18 kk.) egyszersmind az iránta való ~re is igényt tart. A Jézus iránti ~ az ev. iránti ~ (Róm 10,16; 2Tesz 1,8; vö. 2Kor 10,5; Gal 5,7), valamint az általa alapított, az Ő küldetését folytató Egyh. és ennek feje iránti ~ (Mt 18,15–18; Lk 10,16; 2Kor 2,9; 1Tesz 5,12 kk.; 2Tesz 3,14; Zsid 13,17) révén valósul meg. A keresztény ~ a szívünkbe oltott új törv.-re vonatkozó ósz-i ígéret (Jer 31,31–34; vö. Ez 36,25–28) beteljesedése: nem annyira a külső előírásokhoz való igazodást jelenti, hanem sokkal inkább a készséget annak követésére, amire az Isten Lelke belülről indít (vö. Róm 8,1–7 stb.). – b) Krisztusnak az Atya iránti ~e (Mk 14,36; Fil 2,8 kk.; Zsid 5,8 kk.; 10,5–7) a keresztény ~ példája (vö. Fil 2,5.12). Míg a szinoptikusok Jézus életét és halálát elsősorban az írásokból kikövetkeztethető kell szempontjából nézve mutatják be (pl. Mk 9,31; Lk 24,7.26 kk.), János inkább Isten küldötteként mutatja be Jézust, aki azt tekintette feladatának, hogy mindenben teljesítse küldője akaratát (vö. Jn 4,34; 5,30; 6,38; 8,29; 15,10 stb.). – Krisztus ~éhez két szoteriológiai szempont kapcsolódik: megszünteti Ádám engedetlenségét a következményeivel egyetemben (Róm 5,9) és alapja annak, hogy Jézus legyen az Úr, a Küriosz (Fil 2,8–11), és így azoknak, akik neki engedelmeskednek, örök üdvösséget szerez (Zsid 5,8 kk.).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi