fa
fa: A héb. és szó egyaránt jelöli az élő és a kivágott ~t; ez utóbbit mint építőanyagot (Ag 1,8), tüzelőt (Lev 1,7), ~anyagot (pl. MTörv 10,2.3), sőt oszlopot, ill. bitófát (Ter 40,19; MTörv 21,22; Józs 10,26; Eszt 5,14) v. szerszámnyelet (MTörv 19,5), ill. alkatrészül szolgáló rudat (2Sám 21,19: zuboly). Ugyanígy a gör. kszülon szó is. – A Bibliában előforduló gyümölcsfák: alma, dió, füge, gránátalma, mandula, olaj, pálma, pisztácia, szentjánoskenyérfa, vadfüge; egyéb haszonfák: akác, cédrus, balzsam, ében, fűz, ciprus, mirtusz, platán, szantál, tamariszkusz, tölgy. – Az öreg gyümölcsfákat visszavágják, hogy megfiatalítsák, a törzset sarjadásra késztessék (Jób 14,7; vö. Iz 11,1: Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből), v. új ágat oltanak bele (Róm 11,17 kk.). A gyümölcsfákat a törv. védte (MTörv 20,19: az ostromlott város gyümölcsfáit tilos volt kivágni; ugyanakkor Holofernesz elrendelte Betulia ostromakor a gyümölcsfák kivágását; vö. Jud 2,17: csak a Vg-ban). Palesztinában kb. 40 helység gyümölcsfáról volt elnevezve. – A ~k olykor megszemélyesítve szerepelnek a Bibliában: teleszívják magukat (Zsolt 104,6), tapsolnak (Iz 55,12), örülnek (Zsolt 92,12), ismeretre tesznek szert (Ez 17,24), irigykednek (31,9), királyt választanak (Bír 9,8–15), versengenek a lányért (2Kir 14,9). – A ~kkal kapcsolatos mitológiai felfogásra nézve ® élet fája, a jó és a rossz megismerésének ~ja (Ter 2,9.17), a Jahve által ültetett ~k (Zsolt 104,16; Szám 24,6; ® cédrus). – Az egyedül álló, örökzöld v. valamilyen okból szembetűnő ~kat (miként az őket helyettesítő oszlopokat, ® Asera) a kánaániak tisztelték, s az izr.-k is szt.-nek tekintették. Ilyen szt. ~k alatt ültek törv.-t, tartottak gyűlést, tanácskozást (Bír 4,5; 1Sám 14,2; 22,6); a környékükön választottak vezetőiknek sírhelyet (Ter 35,8; 1Sám 31,13; 1Krón 10,12). Az ÓSz-ben szt. ~nak számított: a szichemi tölgy v. terebint (Ter 12,6; 35,4), az Úr szentélyében álló tölgy Szichemben (Józs 24,26), amely talán azonos a szichemi emlékkő melletti tölggyel v. terebinttel (Bír 9,6), a jósok tölgye Szichem mellett (9,37), Bétel tölgye v. terebintje (1Kir 13,14), az ofrai tölgy v. terebint (Bír 6,11.19), Debora pálmája Ráma és Bétel között (4,5), a tamariszkusz Jábesben (1Sám 31,13; 1Krón 10,12), Beersebában (Ter 21,33) és Gibeában (1Sám 22,6), a gránátalmafa Geba szélén (14,2). Ma is sok ~t szt.-nek tartanak, így Ábrahám terebintjét Hebronban. – Az ÓSz-ben ~anyagként szerepel az akác, a tölgy, a fenyő, a szikomor, a cédrus, a ciprus és a szantál; a Jel 18,12 említi a tuját. – A ~val dolgozó iparosok mesterségüket a föníciaiaktól tanulták (2Sám 5,11; 1Kir 5,20); az ácsok Joás és Jozija idejében önálló mesterek lehettek (2Kir 12,12); vö. még: Iz 40,20; 44,13; Jer 10,3. Szerszámul szolgált: a balta, a gyalu, a fűrész, a kalapács, a fúró. – Az ÚSz – mint a korai zsidó irodalom is – szembeállítja a zöldellő és a száraz ~t (Lk 23,31); Jézus a zöldellő, élő ~, amelyet a tűz nem emészt el, Izr.-lel, a kiszáradt ~val szemben. De szerepel a ~ az ÚSz-ben építőanyagként (1Kor 3,12), dorongként (Mt 26,47.55: az eredetiben) és kalodaként is (ApCsel 16,24: az eredetiben). A profán gör.-ben megtalálható a büntetőeszközül szolgáló ~; ez mintegy előfutára az ÚSz-ben szereplő keresztfának (® kereszt), sőt az átok ~jának (ApCsel 5,30; 10,40; 13,29; 1Pét 2,24 és Gal 3,13; vö. MTörv 21,23). A Jel 22,2 ósz-i elképzeléshez kapcsolódik.
46. Asszír katonák kidöntik az ostromlott város körül a fákat
