fáklya
fáklya: világítóeszköz, amely több, olajjal v. szurokkal átitatott és összekötözött fadarabból állt. Alkalmanként ~val világították meg a város utcáit és tereit (Jud 13,13; 2Mak 4,22), de arra is fölhasználták, hogy az ellenség ostromgépeit fölgyújtsák vele. Gedeon csapata üres korsókba rejtett ~kkal közelítette meg az ellenség táborát, majd összetörte a korsókat, hogy a hirtelen föllobbanó fény az ellenséges táborban pánikot keltsen (Bír 7,16.20). Sámson a rókák (ill. sakálok) farkára ~t kötött, meggyújtotta őket és a filiszteusok vetésébe kergette az állatokat, hogy lángba borítsák a termést (15,4 kk.; vö. Zak 12,6). A katonák, akik Jézust foglyul ejtették, lámpákkal és ~kkal voltak fölfegyverezve (Jn 18,3). – Sátoros ünnepen az első és második ünnepnap közé eső éjszaka a legelőkelőbbek (a papokat is beleértve) ~ táncot jártak; közben szólt a zene és zsoltároztak.
