feltámasztás
feltámasztás: Halottat újra életre kelteni a. m. a ® holtak országából visszahozni (Sir 48,5). Izr. fiainak hite szerint Jahvénak hatalma van a holtak országa fölött (MTörv 32,22; Jób 26,6; Zsolt 68,21; 139,8; Péld 15,11; Iz 7,11; Ám 9,2); ezért tudta Illés próf.-t meghallgatni és a szareptai özvegy fiát az életbe visszahozni (1Kir 17,17–24; Sir 48,5). A sunemi asszony fiának tört.-ére, akit Elizeus próf. keltett életre, vsz. az Illés-ciklus is hatott (vö. 2Kir 4,34 kk. és 1Kir 17,21). – Az ellentét „Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan” (1Sám 2,6; Bölcs 16,13) – ez egyértelmű azzal, hogy Isten korlátlan ura az életnek, ugyanakkor tágabb értelmezése a ~nak: szabadulás az életveszedelemből. A beteg, az üldözött stb. már úgy érzi, hogy már a ® seolban van, s csak gyógyulása v. igazának bebizonyosodása révén menekül meg onnét, Isten jóságából (Zsolt 18,5 kk.; 30,4; 40,3; 56,14; Sir 51,2 stb.). Hasonló értelemben viseli az akkád irodalomban a gyógyítás tudományának istennője, Gula a díszítő jelzőt „aki a halottakat feltámasztja”; és Samas napisten szintén; egy Ninibről szóló himnuszban ez áll „Visszahoztad a holttestét annak, aki leszállt az alvilágba.” – Az evangélisták 3 halott ~áról számolnak be (Lk 7,11–17: a naimi ifjú; Mt 9,18–26: Jairus lánya; Jn 11: Lázár). Jn szimbolikájában Lázár ~a Jézus életet adó erejére utal; 5,25.28; 11,25 kk. ezt szavakba is foglalja. ApCsel 9,36–42: Joppéban Péter életre kelti Tabitát (Dorkászt); 20,9–12: Troászban Pál feltámasztott egy Eutichusz nevű ifjút. Péter szavai (9,40: „Tabita, kelj fel!”) Krisztus szavait idézik (Mk 5,41); Pál eljárása (ApCsel 20,10) Illés eljárására emlékeztet (1Kir 17,21: maszoréta szöveg; LXX: 3-szor rálehelt a fiúra). ® halottak feltámadása.
