fű
fű (héb. legtöbbször hasir; gör. hortosz): Palesztinában ősszel az első esőzés után mindenütt kisarjadt a friss, zöld ~, még a házak tetején is (2Kir 19,26; Iz 37,27; Zsolt 129,6), de az esős idő elmúltával hamar kiszáradt. A kaszálás és a széna ismeretlen fogalmak voltak (a háb. hasas inkább szalmát jelent, mint szénát). A száraz ~vel fűtöttek (Mt 6,30). A friss, sarjadó ~ az igazak újjáéledésére utal Sionban (Iz 66,14); a gyorsan elszáradó ~ az elmúlásnak (2Kir 19,26), az emberi élet (Zsolt 90,5 kk.; 103,15; Iz 40,6; 51,12; 1Pét 1,24), az emberi erő (Zsolt 102,5), a gazdagság (vö. Jak 1,10 kk.) mulandóságának, a gonoszok (Zsolt 37,2) és az ellenséges hatalmak megsemmisülésének, lehanyatlásának (Iz 37,27) jelképe.
