Gád
Gád (héb. ’boldogság, szerencse’): 1. Izr. egyik törzsének (gaditák) ősatyja, Jákob és Szilpa fia (Ter 30,10 kk.). A 49,19 így jellemzi: „rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket”; a MTörv 33,20 kk. oroszlánhoz hasonlítja. A törzs fegyverforgató férfiainak száma 45 650, ill 40 500 fő (Szám 1,24, ill. 26,15–18). A leszármazottak: Ter 46,16; Szám 26,15–18; 1Krón 5,11–17. A törzs a Jordántól K-re eső vidéken telepedett le, a Jabbok és az Arnon között (Szám 32,31–36), így ~ fiai a moabiták szomszédai lettek. Az amoriták szorongathatták őket (Jer 49,1). Területüket és határaikat Józs 13,24–28; Szám 32,34–37; 1Sám 13,7 és 2Sám 24,5 írja le: Gileád, ill. Aroer, Jazer és Gileád mellett. A fogság utáni időben Ez 48,27 kk., 34 és a Jel 7,5 Izr. 12 törzse közt szerepelteti őket. – 2. próf. (1Sám 22,5), Dávid látóembere (2Sám 24,11–14; 1Krón 21,9–13). Egyike volt azoknak, akik megírták Dávid tört.-ét (29,29); Dávid uralma alatt részt vett Dávid királlyal és Nátán próf.-val a kultusz rendjének kialakításában. – 3. ismeretlen eredetű szemita istenség; az ÓSz-ben egy helyen szerepel, ® Menivel együtt (Iz 65,11). A neve alapján, amely minden bizonnyal összefügg a gadad ’benyomul’ tővel és ennek magyarázata (Ter 30,11) alapján föltehető, hogy szerencsét hozó isten volt és a neve váratlan szerencsét jelent. A név 2 helységnévben is föllelhető (pl. Józs 11,17: Baal-Gad; 15,37: Migdal-Gad), és része több személynévnek (Gaddi, Gaddiel, Azgad). Ez arra mutat, hogy kánaáni hatásra az izr.-k is tisztelték, miként a nabateusok, az arabok és Palmira lakói is, az adatok szerint.
