gazdagság

Full text search

gazdagság: I. Az ÓSz-ben viszonylagos jó; ugyanakkor észre kell vennünk, hogy „természetes” szempontból nézve Izr. fiai becsülték a ~ot és csodálták azt, aki ~ra, tekintélyre és hatalomra szert tudott tenni. Sok mondás ecseteli a ~ előnyeit; tárgya a kívánságnak és jutalma az ® erénynek és az ® istenfélelemnek. Ezért Isten ajándékának számít (Péld 3,16; 8,18; 10,22; 11,16; 22,4), ha az ember szert tehet rá a saját munkájával (10,5; 13,11; Sir 11,18). A gazdag önelégült (Jób 31,25; Péld 11,28; 18,11; Sir 5,1.3; 13,3), ez nehezíti a vele való érintkezést (13,1–8). A ~ nagyszerű (pl. 13,21–23), de ugyanakkor roppant veszedelmes dolog is (Péld 5,10; 11,28; 28,6.22; 30,7–9; 13,11; 20,21; 28,22). Mindenesetre a gazdagnak (5,8), különösen, ha nem igaz úton tett javaira szert, nem szabad elfelejtenie: ~át elveszítheti, sőt halálakor biztosan el is veszíti (Zsolt 49,18; Péld 11,4; 19,4; 23,4 kk.; Sir 11,19.24). Érthető tehát, hogy a ~ kérdésével elsősorban a bölcsességi irodalom foglalkozik; különösen 13,1–14,15; 31,3–11 fejtegetései tanulságosak. – II. Az ÚSz-ben csak a szinoptikusok és Pál foglalkoznak a ~gal, ill. a gazdagokkal; Jánosnál (a Jel kivétel!) nem találkozunk a fogalommal (ugyanígy a kincs és bőség fogalmával sem). A szinoptikusok közül legtöbbet Lukács írt a ~ról, a gazdagokról, többször elítélően is (Lk 1,53; 3,11; 4,18; 6,24 kk.; 12,13–21; 14,12–14.33; 16,1–13.19–31). Némelyek ezért úgy vélték, hogy ~ellenes, ebionita hatás érvényesült Lukácsnál, de felfogását helyesebb azzal magyarázni, hogy az akkori társadalmi viszonyok gondot okoztak neki, az „emberi” evangélistának. A szinoptikusok szerint Jézus többször beszélt a ~ról (elsősorban: Mk 10,17–31; Lk 12,13–21; 16; 18,18–30). Jézus nem ítélte el a ~ot (sőt: Isten ajándéka a ~), de kiemelte a ~gal kapcsolatos csalódásokat és veszedelmeket (Mt 13,22 és 6,19) és hangsúlyozta: nem lehet Istennek is; a ® mammonnak is szolgálni (6,24; vö. 16,26; Lk 9,25), s hogy a tevének könnyebb átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába (Mt 19,24; vö. Mk 10,23–25). Ezenkívül a ® kapzsiságtól is óvott Jézus (Lk 12,13–15). – Pál keveset beszélt a földi javak birtoklásáról, annál többet a szellemi-lelki javak bőségéről, azokról a javakról, amelyeket Isten és Jézus Krisztus határtalanul birtokol, és amelynek a hívő emberek (1Kor 4,8; 2Kor 8,9; Fil 4,19; vö. Jel 3,18; 5,12), sőt még a világ és a pogányok (Róm 10,12; Ef 3,8) is részeseivé válnak. Így beszél a dicsőség ~áról (Róm 9,23; Ef 1,18; 3,16; Kol 1,27), a kegyelem bőségéről (Ef 1,7; 2,7), Isten jóságának végtelenségéről (Róm 2,4), a tökéletes megismerés teljes ~áról (Kol 2,2), a tanításban és az ismeretben való ~ról (1Kor 1,5; vö. 2Kor 9,11). Így az apostolok, akik ezeket a szellemi-lelki javakat hirdetik, sőt szét is osztják, a szegények, akik sokakat gazdaggá tesznek (6,10). A kereszténynek tehát arra kell törekednie, hogy Isten előtt gazdag legyen olyan javakban, amelyek Isten előtt kedvesek (Lk 12,31.33–34; Jak 2,1–13; 4,13–5,6; vö. 1Tim 6,18). Ezért helyénvaló a figyelmeztetés: 6,17–19. A Jel 3,17 a ~ és a ® szegénység éles ellentétét állítja elénk.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi