gőg
gőg, kevélység, felfuvalkodottság, dölyf: A héb. megfelelők alapjelentése a Bibliában a ’magasan lenni’; elsősorban mégis erkölcsi fogalom a ~. Jób 38,11: az Úr a tengernek mondja: „Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje.” A ~ös embernek a héb. kifejezés szerint ’fenn van’ a szíve (Zsolt 131,1), a lelke (vö. Péld 16,18), a szeme (Zsolt 101,5). A ~ a gazdagság (Ez 28,5), a hatalom (7,24), az Istentől elpártolás (Sir 10,12) velejárója, ill. következménye. A ~ a bukás előtt jár, annak az előzménye, előhírnöke (Péld 16,18). A ~ maga a bűn (Iz 13,11; 1Jn 2,16), így összeegyeztethetetlen az istenfélelemmel (Péld 8,13; Jn 5,44).
