gyász
gyász: Ha haláleset fordult elő (Ter 37,29 kk.; Mt 9,15; 1Tesz 4,13), v. valami nagy baj szakadt az egyes emberre (Jób 1,20; 2,11), ill. az egész népre (Jo 1,8 kk.; Jer 6,26), esetleg a bűneiket bánták (Ezd 9,3 kk.; 1Kor 5,2), K-en ez sose maradt (sőt Sir 38,16 kk. szerint nem is maradhatott) pusztán belső érzés, hanem külsőleg is meg kellett nyilvánulnia. Azok a szt.-írók, akik az ítéletre akartak figyelmeztetni, ~t hirdettek (Ám 5,16 kk.; Lk 6,25; Jak 4,9; Jel 18); akik viszont az üdvösséget hirdették, ® vigasztalást ígértek a gyászolóknak (Iz 61,2 kk.; Mt 5,4; Jn 16,20 kk.). – Síráson és jajgatáson kívül Izr. fiai úgy nyilvánították ki ~ukat, hogy megszaggatták ruháikat (Ter 37,29.34; ÓSz passim; Mt 26,65), levetették (szokásos) öltözéküket (Ez 26,16; Jón 3,6), leoldották a kendőt v. a turbánt amivel körülcsavarták a fejüket (Lev 21,10; Ez 24,17.23), hogy a hajuk szabadon maradt (Lev 10,6; 13,45; 21,10), levetették sarujukat (2Sám 15,30; Ez 24,17.23) és ~ruhába, zsákba öltöztek (Ter 37,34; ÓSz passim; Mt 11,21; Jel 11,3; ® öltözet); nem mosták ki a ruhájukat (2Sám 19,25), elhanyagolták egész külsejüket: nem mosták meg a lábukat (19,25), nem kenték be olajjal a testüket (14,2; Dán 10,3), nem gondozták a szakállukat (2Sám 19,25); nem ettek v. nem ittak (1Sám 31,13; 2Sám 1,12; 3,35; 12,16; Neh 9,1; Jud 8,6; Eszt 4,3; 1Mak 3,47; Dán 9,3; Jo 1,14; 2,15), de legalábbis jobb ételt v. italt nem vettek magukhoz (Dán 10,3); port v. hamut hintettek a fejükre (Józs 7,6; ÓSz passim; Mt 11,21; Jel 18,19); befödték a fejüket (2Sám 15,30; 19,43; Eszt 6,12; Jer 14,3 kk.); eltakarták a szájukat és a szakállukat (Lev 13,45; Ez 24,17.23; Mik 3,7). Kifejező mozdulatokkal is jelezték ~ukat: a mellüket verték v. ütögették a csípőjüket (Iz 32,12; Jer 31,19), kitéptek egy-egy szálat a hajukból v. a szakállukból (Ezd 9,3), esetleg le is nyírták a hajukat, szakállukat (Jób 1,20; Iz 22,12; Jer 7,19; 16,6; 41,5; Ám 8,10; Mik 1,16) és bevagdosták magukat (Jer 16,6; 41,5; 47,5). Ezeket a szokásokat zömükben a környező népek is ismerték. – A ~ rendszerint egy hétig tartott (Ter 50,10; 1Sám 31,13; 1Krón 10,12; Jud 16,29; Sir 2,10), de olykor, ha nagyon tekintélyes személy halt meg, 30 napig is eltarthatott (Szám 20,30: Áron; MTörv 34,18: Mózes). Jákob halálakor a 70 napból (Ter 50,3) 40 a bebalzsamozásra esett, maga a ~ tehát 30 napos volt. ® böjt, ® halottkultusz, ® halottsiratás.
