hiábavalóság

Full text search

hiábavalóság, hiúság: A magyar fordításokban általában ~ felel meg a lat. vanitasnak, a gör. mataiotész, ill. atmosz szónak (Aquila) és a héb. hebelnek. Ez lenge szellőre vonatkozik (Iz 57,13: fuvalom; párhuzamban a ruah szóval), de a héb. Bibliában azt érzékelteti, hogy a pogány isteneknek semmi hatalmuk nincs, csak mihaszna semmik (MTörv 32,21; 1Kir 16,13; 2Kir 17,15; Zsolt 31,6 kk.); nem tudnak esőt adni (Jer 14,22), a népnek szorongattatása idején segítségére lenni (16,19: hiábavaló bálványok). Ugyanígy ~ként szerepel Egyiptom is a héb. Bibliában, mert nem tud Izr.-en segíteni (Iz 30,7). A Péld-ben a ~ együtt szerepel a ’hazugság, csalás, csalfaság’ szóval (21,6; 31,30). Az ember szintén csak ~ (Zsolt 39,6 kk.; 62,10 kk.: fuvallat), napjai és gondolatai csak annyik, mint a fuvallat, hamar elszállnak (78,33; 94,11). Tehát a héb. szó annak kifejezésére is szolgál, ami súlytalan, átmeneti, értéktelen, semmit érő, mulandó, esendő. A Préd szerzőjét megragadta ez a szó, úgyhogy műve központjába került (pl. 1,2), bár eldöntetlen kérdés, vajon a „Hiábavalóság, csak hiábavalóság… Minden hiábavalóság” (1,2; 12,8) formula tőle származik-e v. valaki mástól, aki kv.-ét átdolgozta. A Préd szerzője a ~ szóval nem átvitt értelemben élt, ahogy a gör. megfelelő esetében ez feltehető volna, hanem eredeti ’szellő, fuvallat’ értelmében használta fel a ~ szót annak bemutatására, hogy Isten művével szemben az ember tervei, tettei, elgondolásai mennyit érnek. Amit az ember végbevisz, az végső fokon csak ~; legföljebb az a lehetősége marad meg az embernek, hogy valamely nagy tettével dicsőséget szerezzen magának és így tovább éljen az emlékezetben. A Préd szerzője ezzel olyan témát érint, amelyet már az óbabilóniaiaknál ki lehet mutatni, csakhogy nála kiéleződik a kérdés: az ember Izr. Istenével kerül szembe, akinek tettei a hebel ellentétei, mert tökéletesek és maradandók (3,14). – az ÚSz-ben a ~ Pálnál nagyobb súlyt kap. Az ap. szerint a pogányok istenismeretükben – hiúságuk, kérkedésük következtében – eltévelyedtek: nem dicsőítették meg a halhatatlan Istent, hanem okoskodásaikba beleveszve felcserélték bálványaikkal (Róm 1,21 kk.). 8,20: a teremtés alá van vetve a ~nak; ebből a szolgai állapotból akkor szabadul majd fel, amikor Isten gyermekeinek dicsősége.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi