írástudó
írástudó: Ezdrás idejéből az, aki jártas a ® Tórában; helyenként törv.-tudóként v. a törv. tanítójaként említik (Mt 22,35; Lk 5,17); megtisztelő megszólítása: ® rabbi. Miután a prófétálás megszűnt Izr.-ben, az ~k hivatásszerűen foglalkoztak a Szentírás magyarázatával, ill. értelmezésével; így a papi rend mellett létrejött az ~k rendje. Az ~k csakhamar átvették a nép vezetőinek szerepét, és ebben a szerepükben el is ismertették magukat (Sir 39,1–11 dicséri az ~t) és a ® főtanácsba is bejutottak. Jézus szemükre vetette teol.-i kazuisztikájukat és életmódjukat; vö. ® farizeusok, ® Midrás, ® Misna, ® Talmud.
