Isten fiai
Isten fiai: Tisztán filológiai szempontból a kifejezés jelentése lehet: a) istenek, valamelyik istenség tényleges fiai (a szemita mitológiában több isten v. istennő volt, akiket egy magasabb rendű isten fiaiként v. lányaiként tartottak számon; Föníciában Baal és Mot El fiának számított; Babilóniában Szin holdisten Anunak volt a fia); – b) emberek, félistenek (pl. Gilgames) v. királyok, akik a mitológia szerint valamelyik istentől születtek (Babilónia, Asszíria, Arábia és Egyiptom királyai); – c) valamelyik istenség népének tagjai (így a moábiták Kamos fiai és lányai voltak; vö. Szám 21,29; Jer 2,27; Mal 2,11); hogy ezeket az istenségeket valóban ősatyjuknak tekintették-e, v. átvitt értelemben használták a kifejezést arra utalásul, hogy uruknak és oltalmazójuknak tekintik az istenséget, nem lehet eldönteni; – d) ® Elohimhoz tartozó lények. – Az ÓSz-ben Izr. fiai, akiknek nem volt mitológiájuk, akik mindig az egy Istent, Jahvét tisztelték, soha nem tulajdonítottak Jahvénak feleséget, így gyermeket sem. Az ÓSz-ben tehát az ~ kifejezés mindig az angyalokra vonatkozik, akik Isten udvartartásához v. seregéhez tartoznak és neki szolgálnak, v. akik Isten küldöttei (Jób 1,6; 2,1; 38,7; Zsolt 29,1; 89,7; Dán 3,25.28; vö. Ter 22,12; 35,7; 1Kir 22,19). – Némelyek szerint a Ter egyik vitatott helyén (6,1–4) az ~n az angyalokat kell értenünk; az ~ az emberek lányaival (= asszonyok) együtt szerepelnek, egymással szembeállítva; kapcsolatuk gyümölcsei a híres hősök, óriások (vö. Szám 13,33; MTörv 3,11). Az emberek szaporodásával kapcsolatos, meglehetősen homályos elbeszélést (Ter 6,1 kk.) mind a zsidó szerzők (a LXX fordítója, Hénoch kv.-e 6–11; Jubileumok kv.-e 5,1–6; Ruben végrendelete 1,5; Naftali végrendelete 3,5; Philo stb.) a targumisták kivételével, akik a fejedelmek fiai kifejezéssel élnek, mind pedig az első 4 évsz. egyházatyái (Jusztinosz, Athénagorász, Alexandriai Kelemen, Ireneusz, Tertullianus, Cypriánus, Ambrus, Lactantius, Commodianus, Cezáreai Euszébiosz stb.) ilyen módon értelmezték. Lehetséges, hogy Júd 6–8 és 2Pét 2,4 is az angyaloknak erre a vétkére céloz. A legtöbb kritikus mégis egy régi mítosz töredékének tekinti a szóban forgó elbeszélést (Ter 6,1–4), amely mítosz eredetileg az isteneknek földi asszonyok iránti szerelmét mutatta be; ezt az izr.-k később alkalmasnak ítélték vallásos meggyőződésük kifejezésére, úgy, hogy az isteneket az ~val (= angyalok) cserélték föl. Ebben a változatban a töredék alkalmasnak látszott a vízözön tört.-ének bevezetésére (az emberek bűnösségének példája). Némely katolikus exegéta (utoljára J. Scharbert) a 6,1–4 értelmezésekor ® Szet utódaira gondolt (vö. 5,1–3; 4,26; 5,22), és az emberek lányain Kain leszármazottait értette: jámbor emberek, akik engedték, hogy a csalfa nők elcsábítsák őket. De kérdés vajon kiküszöbölődik-e ezzel a magyarázattal az az ellentét, amely az ~ és az emberek lányai kifejezések közt mutatkozik; ® mítosz. – Nemcsak égi lények, hanem emberek is szerepelnek a Magasságbeli fiaiként (Zsolt 82,6; vö. Jn 10,34). Jahve döntéseit (Kiv 18,15 kk.) a bírák (Zsolt 82,2 kk.) közvetítették azoknak, akik peres ügyeiket Jahve elé vitték, minthogy Jahve nevében döntöttek, rájuk is alkalmazták az elohim ’istenek’ kifejezést (82,1.6). Főleg Izr.-nek Jahve által teremtett (MTörv 32,6; Zsolt 100,3; Iz 43,1.21) és nevelt (1,2) fiai (= a nép tagjai) számítottak Jahve fiainak, ill. gyermekeinek (Kiv 4,22; MTörv 14,1; 32,5; Iz 1,2; Oz 2,1 stb.). Jahve oltalmazta e fiait és megtérésre késztette őket, hogy valóban az élő Isten fiai legyenek. – Az ÚSz-ben azok, akik Isten akarata szerint élnek, akár zsidók, akár nem, mind ~. Nem csupán azért, mert Isten teremtette, oltalmazza őket (Mt 6,9; 7,7–11), hanem azért is, mert arra vannak hívatva, hogy részesedjenek Isten tökéletességéből és hasonlók legyenek a mennyei Atyához (5,43–48). Akik hisznek, azok ennek az Istenhez való hasonlóságnak a keresztségben fogant új isteni élettel jutnak birtokába, amely az Isten Lelkének a műve (Jn 1,12; 3,1 kk.; 1Kor 12,13; Gal 3,26 kk.; 4,28; Tit 3,5), s minthogy Isten Lelke vezeti őket, Istennek szólíthatják az Istent (8,15).® istengyermekség.
