Izmael
Izmael (héb. ’Isten hall’): személynév (Mariból is adatolható). – 1. Ábrahámnak és egyiptomi szolgálójának, Hágárnak a fia (Ter 16). Ábrahám eltaszította ~t és Hágárt (16,6–15; 21,9–20) és Párán pusztájába űzte (21,21). Az ® izmaeliták ősatyja (17,20; 21,13.18; 25,12–16; vö. 1Krón 27,30). A népies elbeszélésben vadszamárhoz hasonló emberként szerepel (Ter 16,12; vö. Jób 39,5–8): „keze mindenki ellen és mindenki keze őellene; összes testvérével szemben telepszik le” (Ter 16,12), vagyis: a beduinok szabadon kószálnak a pusztában, már letelepült népek közelében ütik fel sátrukat, mindig készen állnak a rablásra és a fosztogatásra. A későbbi hagyomány említi ~ körülmetélését (17,23–27), valamint azt, hogy anyja egyiptomi feleséget szerzett neki (21,21), s hogy ott volt, amikor Ábrahámot eltemették (25,9). ® Arábia – 2. Netanja fia a királyi nemzetségből. Ő ölte meg ® Gedalját (2Kir 25,22–26; Jer 40,1–41,14), akit Nebukadnezár Jeruzsálem elpusztítása után az egykori Júda élére állított helytartóként. A gyilkosság arra a Babilónia-ellenes hangulatra vezethető vissza, amely a Júdeában maradt zsidók körében uralkodott, másfelől az ammoniták királyának, Baalisznak is volt szerepe benne, aki egyik tagja volt a Babilónia ellen létrejött szövetségnek (27,3), s akinél ~ egy ideig tartózkodott. A megtorlástól félve Júdeából sokan Egyiptomba menekültek Jeremiással együtt, olyanok is, akik egyébként nem szegültek volna szembe az idegen hatalommal (2Kir 25,22–26; Jer 40,7–41,18). Később, a 7. hónapban, Tisri hónap 3-án bűnbánati napot tartottak Gedalja halála napjának emlékére (Zak 7,5; 8,19).
