járás
járás (valamilyen úton, valakinek az útján stb.; életmód, életvitel): A Bibliában a ~ átvitt értelemben etikai tartalmat hordoz; vö. Ter 5,22; 17,1. A kinyilatkoztatásban hívő ember egész magatartására utal, aki Isten rendelkezéseihez (Zsolt 1) v. más erkölcsi szempontokhoz igazodik, pl. félelemben, homályban, sötétségben v. világosságban jár (23,4; Iz 9,1 kk.; 50,10; 59,9; Ez 28,14; Jn 8,12; 1Jn 1,6 kk.; Jel 21,24). Aki hisz, az Isten útján, az ő színe előtt jár, ezért kéri Istent, mutassa meg neki ® útjait, tanítsa meg útjaira (Kiv 18,20; Zsolt 32,8; Jer 6,16; vö. Ef 4,1; Kol 1,10; Fil 1,27). Izr. számára ez a törv. megtartását jelenti (MTörv 5,31; 1Kir 8,61; Jer 7,23; Zak 3,7; Zsolt 119,3). Az ezzel ellenkező magatartás a bűn útján ~ (1Kir 15,34; vö. 2Kir 13,6). – Az ÚSz-ben Pál ap. adott a keresztény életvitelhez útbaigazításokat (1Tesz 4,1 kk.; 2Tesz 3,6). A Róm 8,4.12 kk.; 2Kor 10,2–4; Gal 5,16.25 ezt mint lelki magatartást, lélek szerinti életet szembeállítja a test szerinti élettel. A keresztény életvitel legfőbb példaképe és mértéke maga Jézus Krisztus (1Jn 2,6).
