Káleb
Káleb (héb. ’kutya’ v. ’elutasító’): a későbbi hagyomány szerint Jefunne fia Júda törzséből, a Kánaán kifürkészésére előre küldött kémek egyike (Szám 13,6); az egyetlen, aki nem bizonyult kishitűnek (13,30; 14,6–9), ezért bemehetett az ® Ígéret földjére (26,65; 32,12). A kalebiták ősatyja (1Krón 4,15), akik Hebronban telepedtek le (Józs 14,6–15; 15,13–19; 21,12; vö. 1Krón 6,41; Bír 1,12–15). A Sir 46,7 dicsőíti. F.-M. Abel szerint ~ a ® keniziták egyik csoportjához tartozó törzs volt, végső fokon tehát edomita eredetű (Szám 32,12 és Józs 14,6: ~ kenizita, egyébként Kenáz testvére; vö. 15,17), amely csak később olvadt be Júda törzsébe. Ezek a keniziták segítették Kánaán D-i részében Júdának az Ígéret földjének elfoglalásában, ezért a későbbi hagyományban a kalebiták ősatyja Júda törzsbeli hős lett (Szám 34,19). ~bel, Jefunne fiával azonos ~, a Júda törzséhez tartozó Hecron fia (1Krón 2,18.24.42.50; 2,9: ~ Kelubáj változatban) a neki jutott terület leírásában (2,42–50). A Hecron fia, ~ formula mutatja, hogy Júda törzse végérvényesen befogadta ~et.
