Kármel
Kármel (héb. ’gyümölcsös’): földrajzi név. – 1. Város Júda földjén, DK-en (Józs 15,55); 1Sám 15,12: Saul emléket állított; 25,2.5.7.40: ® Nabal lakóhelye; 30,29: a városok listáján; 2Sám 23,35 = 1Krón 11,37: Dávid egyik bajnokának, Hecrainak hazája; ma el-Kirmil, Hebrontól 11 km-re D-re, jelentős romokkal. A. Jepsen az említett helyeken vidéket tételez föl, ahol a fő település Maon. – 2. Hegység (rendszerint névelővel: a gyümölcsös) a Földközi-tengernél (Jer 46,18), egy 20 km hosszú hegyhát a Földközi-tenger és Jiszreel síksága között (1Kir 18,42–46), a Kison-patak mellett (18,40), Áser törzse örökrészének D-i határánál (Józs 19,26); arab neve Dzsebel mar Eljas (’Illés hegye’); legmagasabb pontja 552 m. Már a kőkorszakból ki lehet rajta mutatni település nyomait; barlangjaiban 25 egész csontvázat és sok egyéb antropológiai szempontból értékes töredéket találtak. Tuthmószisz listáján a ~ előhegye szent hegyfokként szerepel, ami régi kultuszra enged következtetni, ® Baalnak v. magának a hegynek tiszteletére. A 4. sz.-ban a ~t Zeusz szt. hegyének nevezték. A tiruszi Baal papjai a ~en áldoztak a maguk istenének, Illés próf. viszont Jahvénak mutatott itt be áldozatot (1Kir 18,19–46). A régi kultikus hely a monda szerint az el-Muhraka sziklateraszon volt. Illés barlangját a jelenlegi kolostor alatt, ill. templomában mutatják a látogatóknak. Egy ideig Elizeus is lakott a ~en (2Kir 4,23–25). A hegy nem bővelkedik vízben, ezért nyaranta kopár, kiaszott, télen azonban virágdíszbe öltözik; ezen alapszik Iz 35,2; Én 7,6 dicsérete. Egyébként alacsony tölgycserjések, vadolajfák és pineák váltakoznak rajta. A ciszternák, az olaj- és szőlősajtók a ~ termékenységének tanúi. A ~ sivársága ezért nagy szükség és pusztulás jele (Iz 33,9; Ám 1,2; Náh 1,4).
