katekézis
katekézis (gör.-ből ’tanítás’): Az ÚSz-ben csak a katékheó ige szerepel, mégpedig kettős értelemben: ’értesíteni, elbeszélni, hírül adni’ (ApCsel 21,21.24) és ’tanítani’ (Róm 2,18: a Tórával kapcsolatban; Gal 6,6; 1Kor 14,19; Lk 1,4; ApCsel 18,25: a keresztény tanításra vonatkoztatva). A keresztény ~ tárgyai mindenekelőtt az igazságok (Gal 6,6), a tanok (Lk 1,4), vagyis a hagyományban megőrződött ev. (vö. 1,1 kk.), az Úr igazsága (ApCsel 18,25: itt még csak hiányos ismeretekről van szó). A ~ a Kor és a Gal szerint a keresztény közösségben folyik, ezért a tanító (Gal 6,6) a keresztény igazságokra tanított, és vsz. állandó feladattal megbízott, sőt valódi hivatalt viselő személy volt. Így a katékheó (6,6; 1Kor 14,19; Lk 1,4) szorosan összefügg a didaszkó ’tanítani’ igével (Mt 28,20; ApCsel 5,42; 18,11; Ef 4,20; Kol 1,28; 1Tim 4,11; vö. 5,17; Tit 1,9) és a katekéta (Gal 6,6) talán azonosítható a ® tanítóval (1Kor 12,29; Ef 4,11). ® igehirdetés.
