kés
kés: A héb.-ben több szó van a ~ fogalmának kifejezésére; ezek olykor más vágó- v. szúróeszközt is jelölhetnek. A körülmetéléshez kő~t (sór) használtak (Kiv 4,25; Józs 5,2 kk.; Zsolt 89,44: kard); egyébként bronzból v. vasból valót. A héb. maakelet az áldozati állat leölésére szolgált (Ter 22,6.10; vö. Bír 19,29). Péld 30,14: ugyanez a szó átvitt értelemben szerepel: „kardok a fogai és kések az álla csontjai”, ti. a gonosz embernek. Ugyanígy átvitt értelemben találkozunk a héb. sakkinnal is (23,2: „inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél”). A héb. taar a ® borbély szerszáma (Szám 6,5: nazir; 8,7: leviták; Ez 5,1: próf.-k lenyírása; Iz 7,20 és Zsolt 52,4: átvitt értelemben), de a szó ’tollkés’ értelmet is hordozott (Jer 36,32: hegyezésre és a papiruszlapok felvágására szolgált), sőt a ® kardot is jelölhette. Ezd 1,9 és Jób 20,25: bizonytalan adatok. A ~ formájáról stb. az adatokból nem lehet közelebbit kikövetkeztetni; mindössze annyi tehető fel, hogy a ~ és a kard hasonlók voltak. Az ásatások során bronz ~ek kerültek felszínre. A vas ~ek ugyanolyan alakúak voltak, mint a bronzból valók. A más országból hozott ~ek alakjukra nézve némileg eltértek az Izr.-ben készültektől.
