lehelet, lélegzet (héb. nesamah, hebel, ruah): Az élőlényt, pontosabban az embert és az állatot jellemzi (pl. Ter 7,22). Isten adja (2,7; Iz 42,5), folyamatosan tőle függ (Jób 33,4; 34,14; vö. Dán 5,23). Jóllehet önmagában erőtlen és az erőtlenséget, gyengeséget (fuvallat) jelképezi (Jób 7,16; Zsolt 39,6; 62,10; 144,4; Préd: itt mindig hebel) és Isten a jóindulata v. haragja szerint döntheti el, hogy az emberben marad-e (Jób 34,14; Zsolt 104,29 kk.: éltető erő) v. nem (Iz 2,22), az aggodalmon és a kételyen felülemelkedik az a meggyőződés, hogy Isten „nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13). Az Isten ~e metaforikusan (eredetileg mitikusan?) haragjának erejére (2Sám 22,16; Iz 30,33; Jób 4,9; héb. áf ’orr’ és ’harag’ értelemben egyaránt) v. teremtőerejére (37,10) utal. ®emberi lélek, ®lélek.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.