mandula
mandula: A ~fa és a gyümölcse héb.-ül egyaránt saked, azaz ’az ébredő’, mert tavasszal elsőként virít. Így kapcsolódhat a ~fa virágzó ágához az a gondolat, hogy Jahve őrködik, virraszt a szava fölött (Jer 1,11 kk.); G. Sauer itt a mágiában, a jóslásban szerepet játszó botra gondol, de alaptalanul. Áron botja virágba borult és ~t érlelt. A ~fa termését becsülték (vö. Préd 12,5); Jákob egyebek közt ~t is küldött fiaival ajándékul a fáraónak (Ter 43,11). 30,37: Jákob a ~ ágakat és más ágakat csíkokban lehántotta; itt a héb.-ben a luz utal a ~fára; ez volt ® Bétel régi neve is.
