Maran Atha
Maran Atha: arám formula, mely az ÚSz-ben csak az 1Kor 16,22-ben, ezen kívül a Didakhé 10,6 eucharisztikus liturgia leírásában szerepel. A formula a Krisztusban, mint az ® Úrban és az ő eljövetelében való hitet fejezi ki, de hogy melyik eljövetelről van szó, az az értelmezésétől függ. Az arám Maranatha ui. tagolható ~ formában, s akkor azt jelenti, ’Urunk eljött, jelen van’, de tagolható így is: Marana tha, s akkor: ’jöjj el, Urunk’ a jelentése. A régi egyh.-i szerzőknél az 1. tagolás általános, a 2. tagolást inkább újabban részesítik előnyben. Hogy Pál gör.-öknek gör.-ül írva arám fordulattal élt, az vsz. azzal magyarázható, hogy a ~ olyan arám ősegyh.-i közösségben keletkezett állandósult szókapcsolat volt, amelyet a többi keresztény közösség is használt (vö. ® abba, ® amen). Az összefüggésből mind Pálnál (16,22), mind a Didakhéban, ahol is föltehetően átkot erősít meg, inkább az 1. értelmezés (’olyan biztos, mint az, hogy Urunk eljön’ v. ’Urunk jelen van’) látszik kézenfekvőbbnek. Másfelől viszont azt a ma legelfogadottabbnak tekinthető nézetet, amely szerint a ~ röpima (= könyörgés Krisztus eljöveteléért) erősen támogatja a Jel 22,20 is: „Amen. Jöjj el, Uram Jézus!” Ezek a szavak a gör.-ben a ~ fordításának látszanak: a Didakhé szövegébe is beleszövődik Krisztus újraeljövetelének gondolata („hogy elérkezzen a kegyelem és ez a világ elmúljon”).
