mécses
mécses, lámpa (héb. ner, LXX és ÚSz: lükhnosz): A házban és a sátorban (Jób 18,6) az olaj~ szolgált világítóeszközül. Egész éjjel égett (1Sám 3,3; Péld 31,18). Lehetséges, hogy mint napjainkban a beduinok, Izr. fiai is a gonosz lelkeket akarták a ~ fényével távol tartani. Így érthető az is, hogy sírokból sokkal több ~ került felszínre, mint házakból. A ~ kialvása a teljes pusztulásra utal (Jób 21,17; Péld 13,9; 24,20; Jer 25,10). A ~ rendszerint agyagból készült; kőből v. fémből készített ~t csak az 5. sz.-tól ismerünk (1Kir 7,49: itt anakronisztikus). Legegyszerűbb formájában, amely már a bronzkorból kimutatható, nem volt egyéb, mint egy kis lapos tálka, amelynek egyik oldalát egy kissé lecsípték; ide (a ~ csőrébe) került a bél, a kanóc. A vaskorban lapos v. magas talp csatlakozott hozzá, és gyakran egy behajlítatlan szél is. A perzsa korban oldalát egyre inkább benyomták, így a ~ zárt formát öltött, csak az olaj betöltésére szolgáló lyuk és a bél, a kanóc nyílása maradt nyitva. A hellén korbeli fejlettebb változatnak szembeötlően hosszú a csőre; ezeket olykor díszítették is. A külön résznek látszó csőr az ún. heródesi korra jellemző (ÚSz!). A gömbölyded ~t, amelynek a közepén kis nyílás volt és a csőre csak egy kissé állt előre, modell szerint állították elő (reliefszerű díszítéssel). Olyan ~eket, amelyeknek csőrében több (rendszerint 7; vö. Zak 4,2) kanóc égett, a bronzkortól ismerünk. A felakasztható lámpák csak a római korban terjedtek el. ® menóra, ® világosság.
124. A mécses fejlődése: 1. Nyitott tálforma a késő-bronzkorból, Hacorból. 2–3. Vaskori mécsesek egy, ill. két kanóccal Szamariából. 4. Félig zárt forma a fogság utáni időkből Szamariából. 5. Hellén kori zárt mécses
