megátalkodottság

Full text search

megátalkodottság: az ember következetes szembeszegülése Istennel, az Isten akaratával. A Bibliában sok kifejezés utal erre a titokzatos és sötét magatartásra; ezekben rendszerint az emberi értelem v. a szív szerepel alanyként, az indulat székhelyéül. Iz 6,9 említ olyan hallást, amely nem jelent megértést és olyan látást, amely nem egyértelmű a meglátással, a felfogással. Jer 5,21 szerint Izr. fiainak van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak (vö. Ez 12,2; MTörv 29,3; Iz 42,20; 43,8; 44,18; Zak 7,11). A nép szíve megkérgesedett (Mt 13,15; vö. Iz 6,10; Mk 6,52; Jn 12,40). Isten érteni nem tudó lelket, nem látó szemet, nem halló fület adott nekik (Róm 11,8; vö. Iz 29,10); vastagnyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek (ApCsel 7,51; vö. Jer 9,2.6; 6,10). – A ~ fogalmát a legszemléletesebben Iz 6,9–13 fogalmazza meg: a próf.-t látomásában, amikor meghívását kapja, Isten azzal bízza meg, hogy Izr.-t vigye ~ba, hogy így ne térjen meg, ne gyógyuljon meg. Más szóval: maga a gyógyíthatatlan ~ jelenti Isten büntetését. A kiutat a próf. a ® maradékban látja; ez az üdvösséget hozó jövő letéteményese, és a próf.-kban, valamint tanítványaikban jelszerűen már adva is van (4,3; 7,3; 10,21 kk.; 28,5). – Jeremiás tudja, hogy a népet megtérésre való készségének hiánya (3,7.10; 5,36; 8,5; 15,7; 25,5.7 stb.) olyan állapotba sodorja, amikor már nem is látják a bűnt (2,23.35), és szégyenkezni sem tudnak bűneik, iszonyatos tetteik miatt (6,15; 3,7); emiatt végül lehetetlenné válik számukra a megtérés (vö. Oz 5,4; Ám 4,5–12). – Az ÚSz-ben Jézus Iz 6,9 kk.-t arra a hitetlenségre idézi, amelyet vele szemben tanúsított a nép (Mk 4,12). Egyébként ezt az utalást (reflexió), amely eredetileg Jézus nyilvános (galileai?) működésének a záradéka lehetett, Mk oktató célzattal példabeszédes tanításra szűkítette le, amelynek – minthogy a népnek szólt – szinte az volt a célzata, hogy ne lehessen világosan megérteni, így ~ba vigyen (4,12); ezzel szemben Mt 13,13 kk. az ítélet jelleget domborította ki. Jn 12,39 kk. és az ApCsel 28,25–27 szintén utal Jézus nyilvános működése, ill. Pál missz. tevékenysége végén Iz 6,9 kk.-re; az első esetben azért, hogy Istent úgy állítsa elénk, mint aki akkor is Úr, ha eluralkodik a hitetlenség, a második esetben pedig annak bemutatására, hogy az ev. Isten akaratából és gondoskodásából talált utat a pogányokhoz. Róm 9–11: Pál Izr. ~ának rejtélyét úgy fejti meg, hogy ósz-i képek felhasználásával rámutat arra, hogy a kegyelmi kiválasztás Isten szabad tette (9,10–13: Jákob és Ézsau; 9,17 kk.: a fáraó), hogy a nép eltévelyedett (9,30–33), hogy Isten – amint ezt Izajás is megmondta – előre tud mindent (10,20 kk.), hogy a megátalkodottakkal szemben a kiválasztottak (= a maradék) elérték, amit Izr. keresett (11,1–7), hogy az ev. a pogányoknak is szól, s végül, hogy Izr. ~a nem jelent végleges állapotot (11,25–32). ® bűnbánat.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi