Messiás
Messiás (gör.-ből az arám mesiha, héb. hammasiah ’fölkent, a Fölkent’ szóból): a fölkenéssel (® megkenés) kiemelt személy jelzője v. (mint a héb. változat) személyneve. A Szentírásban a következő változatokban fordul elő: 1. Az uralmon lévő király. Mint a hettita fejedelmeket és az egyiptomi uralkodó szír vazallusait, Izr. fiainak királyát is fölkenéssel iktatták be méltóságába (1Sám 10,1; 16,13; 2Sám 2,4; 5,3; 1Kir 1,39; 19,16; 2Kir 9,6; 11,12; vö. Bír 9,8; 1Kir 19,15). Ezért a királyt Jahve (= az Úr) fölkentjének mondták (1Sám 24,7.11; 26,9.11.16.23; 2Sám 1,14.16; 19,22; 23,1; Siral 4,20) v. az Ő (= Jahve) fölkentjének (1Sám 2,10; 12,3.5; 16,6; Zsolt 2,2; 18,51; 20,7; 28,8; Iz 45,1: Cirusz); Jahve fölkentemnek nevezi (1Sám 2,36; Zsolt 132,17). Ez a fölkenés, mint az emlékkő (Ter 28,18) az oltár (Kiv 29,36 stb.) esetében különleges kapcsolatot teremt a fölkent és az istenség között és a fölkentnek isteni tekintélyt ad. Ezért nem szabad a fölkentet gyalázni, neki ártani (1Sám 24,7; 26,9.11; 2Sám 1,14). – 2. A főpap. Minthogy a főpapot is a királyhoz hasonlóan kenték föl (vö. Kiv 29,7; Lev 8,12), a 4,3.5.16 (vö. 6,15) a főpapot fölkent papnak nevezi, de később ez a megkülönböztető jelző elvesztette jelentőségét, mert a többi papot is fölkenték (Kiv 28,41; Lev 10,7; Szám 3,3; 2Mak 1,10). Némelyek Dán 9,25 fölkentjében Józsue főpapot látják. – 3. A ® pátriárkák. A Zsolt 105,15 (1Krón 16,22): a ~i cím az ősatyákra utal. Ezzel a címmel jellemzi a szerző Istenhez való kapcsolatukat. – 4. A megígért megváltó. A Zsolt 2,2-t nem tekintve a Jahve fölkentje (SalZsolt 17,32; 18,5.7; vö. Bár [szír] 39,7; 40,1; 72,2) és a rövidebb változat: a Messiás (vö. Jn 1,41), amely mellől a névelő gyakran el is marad (Bár [szír] 29,3; 30,1; 4Ezd 7,28 kk.; 12,32; Talmud stb.; vö. Jn 4,25), csak a Kr. e. 1. sz.-i zsidó irodalomban és később vette fel az ’eljövendő Megváltó’ értelmet. Az ÚSz-ben 1,41 és 4,25 kivételével mindig a ~ gör. megfelelője, Krisztus szerepel. ® Jézus Krisztus.
