nevelés
nevelés: A héb. muszar (a ’fenyíteni’ értelmű jaszar tőből) egész sor jelentést hordoz: testi fenyítés (Péld 23,13), intelem, figyelmeztetés (19,20.27), korholás, dorgálás (Jób 20,3), tanítás, nevelés (Péld 1,8). A ® szülők és a bölcsességi irodalom (1,4.8; 5,12) átfogó műveltség átadására törekszenek, de nem semleges értelemben, hanem „a fegyelem szent lelké”-vel összhangban (Bölcs 1,5), vagyis a bölcsességre eljutás elősegítésére (7,14). A cél a törv. megtartása (Zsolt 50,16 kk.), az istenfélelem (Sir 1,27) és az élet ismerete (Péld 24,32), tehát „életre vivő út az intelem és a feddés” (6,23). Ha a bölcsességi irodalomban egyéni és horizontális, másutt közösségi és vertikális jellegű a ~: Istennek Izr.-hez intézett szava, rendelkezése, parancsa (MTörv 11,2) és fenyítése, büntetésül (Ez 5,15) v. Izr. megtérítésére (Jer 5,3). – Kumránban szigorú fegyelmet követeltek (1QS VI. f.), de más kifejezésekkel éltek (1QS III,1), és Mózesre (CD XVI,1 kk.), valamint a „szövetség”-re (1QS I,16 kk.) hivatkoztak. – Az ÚSz-ben (a gör. megfelelő paideia) a ~ célja Krisztusnak, az Úrnak a fegyelme (Ef 6,4); a tanítók Krisztusban (1Kor 4,15) nem egyszerűen bölcsességre tanítanak, ahogyan már a törv. is Krisztusra nevelt (Gal 3,24: „nevelőnk lett Krisztusra”).
